Változik az emlékezet

E találkozások, az ott hallottak mély benyomást keltettek a diákokban. A tapasztalatokat, a vidék hangulatát megörökítő fotóikat mutatták be felkészítő tanáraik és diáktársaik körében január 30-án az intézményben. 

A projekthét során tizenhat diák tizenkét interjút készített egy közös tehetséggondozó munka eredményeként, amelyet a gimnázium a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karral indított, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által kiírt pályázat keretén belül. A diákok az egyetem szakemberei segítségével, Szerepi Sándor adjunktus (DE-GYFK) irányításával, közelebb kerültek a rendszerváltás időszakához. Az akkori eseményeket a Nyírmihálydiban átélő, a lokális társadalom legkülönbözőbb rétegeit reprezentáló emberekkel készült riportok anyagát tudományos szakmódszertan segítségével dolgozták fel.

Bódis Zoltán iskolaigazgatója elmondta: az élettörténetek meghallgatásával a „riporterek” bepillanthattak e történelmi időszakba; megismerhettek egy hátrányos helyzetű települést, magára hagyott, reménytelen helyzetben lévő vidéki emberekkel; láthatták, hallhatták a helyi lakosokban is megfogalmazott kiúttalanságot. Mindez elég ahhoz, hogy rálássanak egy nehézségre, vélemény fogalmazódjon meg bennük, tanulságot vonjanak le. A riportkészítés során a generációk közötti kommunikációs nehézséget is le kellett küzdeniük, ami a fiatalok jellegzetes problémája.

A diákok az interjúk elkészítése előtt kétnapos elméleti felkészítésen vettek részt Nyírmihálydiban. Ezt követően találkoztak a helyi vezetőkkel, politikusokkal, a társadalom más rétegeit képviselő riportalanyokkal. A munkában résztvevők az oral history, a megkérdezés, beszélgetés történeti kutatási formát választották, amely nem objektív és nem minden szempontból egzakt forma. Mivel mindenkinek más az élettörténete, ugyanazt az eseményt mindenki másként látja. Mégis van értelme a 6-8 féle vélemény meghallgatásának, mert ők most nem történelmet írtak, hanem azt gyűjtötték össze, hogy kinek milyen a történeti emlékezete – ismertette Szerepi Sándor. Az oral history szépsége, hogy a történeti emlékékezetben vannak stabil elemek, de az idő múlásával az ember mindig másképpen emlékezik – tette hozzá.

Az adjunktus elmondta: a rendszerváltás élő tanúi nem gyermekként, hanem felnőttként élték meg ezt a korszakot. Nyírmihálydi egy átlagos, Kelet-magyarországi, számukra elérhető távolságban lévő település, a tipikus falu jellegét hordozva. Ahhoz, hogy az ember az említett kutatási formában dolgozzon, feltétlenül szükségesek olyan kontakt személyek, akik révén be lehet jutni egy közösségbe, hogy  meg lehessen szólítani az embereket.

A diákok a 90-es évek elején születtek, életükben a rendszerváltás mint friss élmény már nem volt jelen, számukra a jelen állapot a természetes. Minden interjúalany úgy nyilatkozott, hogy a rendszerváltást, ha nem is negatív, de semmiképpen nem pozitív élményként élték meg. Ez érthető, mert olyan szűk közeget vizsgáltak meg, ahol mindenki a földből élt, és a rendszerváltás előtt viszonylagos jólétben éltek, a megtermelt javak eladhatóak voltak, egy nagyobb család megélhetését is biztosították, és mindenki kivette a részét a munkából – emelte ki a vezető tanár. A negatív véleményeket hallván a diákokban felmerült a kérdés: vajon jól látták-e eddig a világot, jó-e az, amiben most élnek. Nagy beszélgetések zárták a riportokat, hogy kiegyensúlyozzák a diákokban a két, a rendszerváltás előtti és utáni világot – mondta Szerepi Sándor.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír