Változik a világ, változzunk mi is!

Egyházmegyei Látónap Székesfehérváron

Hazai – 2007. szeptember 5., szerda | 7:50

Szeptember 1-jén, szombaton immár negyedik alkalommal rendezte meg a Székesfehérvári Egyházmegye az ún. „Látónapot”. A székesfehérvári találkozó a papság és a világi hívek együttműködését szolgálja, ezért minden egyházközségből a meghívottak között szerepeltek a papok mellett a képviselőtestületi elnökök, karitászvezetők, hitoktatók is.

A konferencia témája volt az új Egyházmegyei Törvénykönyvben is megjelent lelkipásztori körzetek kérdése, amelyeket az egyházmegye esperesi kerületeinek részeként, a teljesebb körű pasztoráció megvalósulásáért hoztak létre.

Spányi Antal megyéspüspök bevezetőjében arra biztatta a több, mint 300 fős konferencia résztvevőit, hogy kezdjenek el tevékenykedni a lelkipásztori körzetek pasztorális tanácsaiban, és működjenek együtt, hiszen az egyházmegye lelkipásztori terve csak közösségben valósítható meg. Alkalmas eszközzé, kovásszá kell válni, mert az örömhír átadása közös felelősségünk és küldetésünk. A régi szolgáltató, kiszolgáló Egyház helyett, megújult élő egyházat kell építeni – hangsúlyozta.

„A közösségi munka lehetőségei és kihívásai” címmel tartott előadásában Száraz László esperes elmondta, a közösségi életet nem szociológiai, hanem bibliai megközelítésben kell értenünk. Nem csak a közös cél tartja össze az embereket, hanem Isten Országának építése a Földön. Ennek kiindulópontja, hogy személyes kapcsolatban éljünk Jézussal. A keresztény közösség olyan ajándék, amelyet tudatosan és következetesen minden nap újra el kell fogadni és akarni kell. Az alapvető egyházi feladatok: a martüria (tanúságtétel, igehirdetés), a liturgia (közös ünneplés), a koinónia (együttérzés, azaz közösség) és a diakónia (testvéri szolgálat). Ahol ezek tartósan jelen vannak, ott teljes értelemben vett keresztény közösség, egyház él. Az előadás végén példaként egy elmélkedési módszert mutatott be az előadó, egyéni és közösségi gyakorlatra, melynek lényege: Jézust megtalálni az evangéliumban, a „szívemben és kezemben, vagyis a cselekedeteimben”.

Ezután a világi krisztushívők lehetőségeiről és feladatairól Szalma István diakónus, iskolaigazgató beszélt. Példaként II. János Pál pápa Christifideles laici kezdetű apostoli buzdítását említette, amely hangsúlyozza az evangéliumi üzenetet átérző laikusok mozgalmának jelentőségét a jelenkor feltételei között. Kiemelte a világiak szerepét az egyházi értékek bemutatásában és őrzésében, amelyet a Szent Imre-év pályázata és a színvonalas kiállítások is bizonyítottak. Fontos a helyi közéletbe való bekapcsolódás, hogy közösségeinket világiak képviseljék az önkormányzatoknál. Rendkívül fontos, hogy azok, akiket a lelkipásztori munkába bevonnak, alkalmasak legyenek a szolgálatra. A lelkipásztori kisegítő például nem lehet intoreláns, kellő hűséggel és komoly szellemi felkészültséggel kell rendelkeznie, aki képes bölcs döntéseket hozni. Az egyházi adószedő sem lehet kíváncsi vagy tolakodó természetű. Munkája missziós munka, összekötő kapocs a hívek és a plébánia között. Az előadás végén a plébániákon működő lelkiségi mozgalmakról és a média fontos szerepéről esett szó.

A papság lehetőségeiről és feladatairól Dózsa István plébános beszélt, aki először saját példáján keresztül mutatta be, milyen nehéz lelkipásztori munkát végezni hat települést ellátva. A plébániákon dolgozó világiak is sokszor nehezen értik meg papjukat, miért nem náluk dolgozik többet. A lelkipásztori körzet nagy lehetőség és feladat, amire újdonsága miatt nem lehetett előre felkészülni. A lelkipásztoroknak számot kell vetni azzal, miért lettek papok, és minden egyéb munkát, ami átadható és nem szorosan kapcsolódik szolgálatukhoz, át kell adniuk a világiaknak. Ehhez jó közösség kell, amelynek szervezése komoly feladat. A lelkipásztori körzetek, a papság, a közösségek, munkatársak összehangolt munkája által nagy lehetőség nyílik arra, hogy a lelkipásztori ellátás teljessége valamennyi plébánián megvalósuljon.

Végezetül kompetencia-kérdésekről és a pasztorális tanácsok idei gyűléseinek tennivalóiról tájékoztatott Hajdú Ferenc provikárius. Előadása elején fontos tudnivalókra hívta fel figyelmet, amelyek a plébániákon folyó munka alapjául szolgálnak a lelkipásztori körzetekben. Fontos, hogy ki miben kompetens, így például más a szerepe a pasztorális tanácsnak és más a képviselőtestületnek: de feladatuk a pasztorális munkában kapcsolódik egymáshoz. A lelkipásztori körzetek pasztorális vezetőire komoly munka hárul, hisz a körzet pasztorális tanácsának megalakulása után a körzetükhöz tartozó plébánosok munkáját összehangolva közös pasztorális munkatervet kell kidolgozniuk. Ezeknek a terveknek alapján valósulhatnak meg az egyházmegye pasztorális célkitűzései. Mindezekhez komoly állapotfelmérést kell készíteni, a körzetek személyi, lelki és anyagi lehetőségeiről egyaránt.

Az elhangzottakat kiscsoportokban beszélték meg a jelenlevők. A plénum-megbeszélésen mindenki elmondhatta véleményét, feltehette kérdéseit. A találkozó végén a főpásztor zárszava következett. „Reményünk van arra, hogy a közös, nagy egyházmegyei programjaink segíthetik a plébániai közösségek élettel való telítődését. Tegyük teljesebbé közösségi életünket a közös programokon való részvétellel és a lelkipásztori terv megvalósításába való bekapcsolódással” – fogalmazott Spányi Antal. A Látónap a ciszterci templomban hálaadó szentmisével zárult.

BPK/Magyar Kurír