Van jövőnk, és életünk nem a semmibe vezet

Aki hisz soha nincs egyedül – ezzel a mondattal kezdte beszédét a Szentatya a regensburgi szabadtéri szentmisén. Megköszönte mindazonkak a munkáját, akik fáradoztak azon, hogy bajorországi utazása és ez a regensburgi szentmise létrejöjjön. Mindez abból a valódi emberségből fakad, amely azáltal jöhetett létre, hogy Jézus Krisztus megérintett minket – fogalmazott a pápa..

A Szentatya beszédének további részében a Hiszekegy elemzésével azt világította meg, hogy tulajdonképpen mi a hit. Ha a teológiai munkák sokaságát nézzük, akkor azt látjuk, hogy nagyon bonyolult kérdésről van szó – mondta. A hit valóban magába foglalja az eget és a földet, a múltat, jelent és jövőt, az örökkévalóságot, ezért kimeríthetetlen. Központi magva azonban végtelenül egyszerű. Maga Jézus mondta, hogy a hit igazi titkát az Atya a bölcsek elől elrejtette, a kicsinyeknek – vagyis azoknak, akik képesek a szívükkel látni – kinyilatkoztatta. (vö Mt 11, 25).

Az Egyház az Apostoli Hitvallásban foglalja össze a hit lényegét. A Credo  lényegét tekintve mindössze három fő részből áll, és nem más, mint a keresztségi formula kibővítése.

A hit lényege nagyon egyszerűen összefoglalható. Hiszünk Istenben, aki az emberi élet forrása és egyben célja. A hit remény, bizonyosság affelől, hogy van jövőnk és életünk nem a semmibe vezet. A hit szeretet.

Az Apostoli Hitvallás, amelyben az Egyház összefoglalja hitünk lényegét nem egyszerűen mondatok összessége, nem egyszerűen elmélet, hanem a keresztségben gyökeredzik, ahol valóban megtörténik Isten és ember találkozása. A keresztség azt jelenti, hogy Krisztus testvérévé leszünk, és az Atya gyermekeivé leszünk. A Egyház nagy családjába tartozunk. Isten hozzánk hajol, nekünk is el kell indulnunk felé, és embertársaink felé. Ebben az értelemben is igaz tehát, hogy aki hisz nincs egyedül.

Istenbe vetett hitünk életünk alapvető döntése. De értelmes dolog hinni a mai világban? – tette fel a kérdést a Szentatya.

A felvilágosodás óta a tudomány – legalábbis annak egy része – újra és újra arra tesz kisérletet, hogy megmagyarázza: a világ Isten nélküli jött létre és nélküle létezik. 

Mi keresztények erre azt mondjuk:  Hiszek egy Istenben, a Mindenható Atyában, Mennynek és Földnek teremtőjében, tehát hisszük, hogy kezdetben az Örök Ige, az Értelem volt és nem az Értelmetlen. Nem kell elrejtőznünk hitünkkel, nem kell attól tartanunk, hogy zsákutcába kerülünk. Örülünk, hogy ismerhetjük Istent  – mondta a pápa.

A Szentatya ezután azt elemezte, hogy milyen is Isten, akiben hiszünk. Az Apostoli Hitvallás ezt is megmutatja nekünk. A Teremtő jó, a Teremtő maga a szeretet. Nem hagyja, hogy sötétben tapogatódzunk. Isten olyan nagy, hogy azt is megengedheti magának, hogy egészen kicsivé váljon, hogy emberarcot öltsön magára. Annyira szeret bennünket, hogy a kereszthalált is vállalta értünk.

Ma sok esetben súlyos betegség – gyűlölet és fanatizmus –  torzítja el  a vallás és az ész arcát, és Isten képét is. Ebben a helyzetben nagyon fontos, hogy világosan fogalmazzuk meg, milyen Istenben is hiszünk valójában? Isten emberi, emberszerető  arcát valljuk. Csak ez szabadít meg bennünket az Istentől való félelemtől, attól az érzéstől, amelyből a modern ateizmus született – hangsúlyozta a Szentatya.

A Hiszekegy az utolsó ítélet, és a halottak feltámadásának képét is elénk tárja. Az ítélet félelmet is kelthet, de ugyanakkor kifejezi az ember örök vágyát, hogy egyszer valóban igazságot szolgáltassanak mindazoknak, akik ártatlanul szenvedtek, és a földi életben nem kaptak elégtételt.

Az utolsó ítélet során minden látszólag értelmetlen esemény, amely az emberiség történelme során történt, értelmet kap és olyan egységes egésszé alakul, ahol az igazság és a szeretet uralkodik.

A hit nem félelmet akar kelteni bennünk, hanem rá akar ébreszteni felelősségünkre. Nem herdálhatjuk el életünket, nem élhetünk vele vissza, nem tarthatjuk meg pusztán magunk számára. Az igazságtalansággal szemben nem maradhatunk közönyösek. Fel kell ismernünk történelmi küldetésünket. Felelősséggel tartozunk üdvösségünkért és a világ üdvösségéért. 

Ha pedig a felelősség, a kötelességérzet nyomasztóvá válik, és félelmet ébreszt bennünk, emlékezzünk Szent János szavaira: „Ha  szívünk vádol mindent valamivel (legyünk nyugodtak), Isten fölötte áll szívünknek: ő mindent tud”. (1Ján 3,20)

A Szentatya végül emlékeztetett arra, hogy szeptember 12-e Szűz Mária neve napja. Jókívánságait fejezte ki mindazoknak, akiket Máriának hívnak, utalva rá, hogy édesanyja és nővére is ezt a nevet viselte. Mária, Isten Anyja, a hívektől a Szószólónk nevet kapta, mivel ő jár közben értünk Istennél.

A pápa arra kért mindenkit: fogadjuk be Máriát, mint életünk vezércsillagát, aki bevezet bennünket Isten nagy családjába. Aki hisz, soha nincs egyedül!  fejezte be homíliáját a Szentatya.

KNA/VR/Magyar Kurír

Kép: www.benedikt-inbayern.de