A vándorlók és menekültek lelkipásztori gondozásával foglalkozó V. Világkongresszus záróközleménye

Róma: A nemzetközi összejövetelen, amelyet Rómában tartottak november 17-22. között, a Vándorlók és Útonlévők Pápai Tanácsának szervezésében, 84 ország 319 küldötte és megfigyelője vett részt. A bíborosok, főpásztorok, papok, lelkipásztori munkatársak, szerzetesek, szerzetesnők, egyházi mozgalmak képviselői, a világi hívek mellett, jelen voltak az anglikán közösség, az egyházak ökumenikus tanácsának a képviselői is, valamint a Szentszék mellé rendelt nagykövetek, diplomaták, nemzetközi szervezetek és nem kormányzati szervek tagjai.
Az előző kongresszustól eltérően, amely a vándorlás jelenségének főleg szociális, gazdasági és politikai szempontjait mélyítette el, a mostani összejövetelen alapvetően a lelkipásztori feladatokat vizsgálták meg a résztvevők, Krisztusban megújítva azokat a terveket, amelyeket az elkövetkező években meg kívánnak valósítani a vándorlók és menekültek lelki gondozása terén.
A kongresszuson a vándorlók emberi jogainak ENSZ-felelőse, Gabriela Rodriguez ismertette a migráció jelenlegi nemzetközi helyzetét, rámutatva, hogy a vándorlók jogait a számos nemzetközi törvény ellenére gyakran nem tartják tiszteletben. A menekültek helyzetét Stefano Zamagni professzor, a Nemzetközi Katolikus Migrációs Bizottság elnöke vázolta fel. Elmondta: világviszonylatban a menekültek egyharmada, valamint a kitelepítettek 60 százaléka Afrikában él.
A kongresszus, követve II. János Pál pápa Novo millennio ineunte k. apostoli levelét, „újra elindult Krisztustól”, hogy az egyház tanítása szerint vizsgálja meg a társadalom és kultúra, valamint az emberi mobilitás kérdéseit. Paul Poupard bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke felszólalásában hangoztatta, hogy egy kultúra nem nevezheti magát valóban emberinek, ha nem nyílik meg más kultúrák és az egyetemes kultúra felé. Ami pedig a mobilitás kérdését illeti, különös hangsúlyt kell fektetni az ökumenikus és vallásközi párbeszédre.
A Krisztustól, mint kiindulóponttól való újrakezdés fontos alkotóeleme a cselekvő szeretet, a karitatív tevékenység előtérbe helyezése, emlékeztetve a Gaudium et spes k. zsinati dokumentum tanítására. Szeretetünkből senkit sem zárhatunk ki, mivel „megtestesülésével Isten Fia valamiképpen minden emberrel egyesült”.
Az Eucharisztia nélkül nem indulhatunk el valóban újra Krisztustól – hangsúlyozták a résztvevők. Az Oltáriszentség az élet kenyere és igéje, az egész keresztény közösség jele és eszköze, új egek és új föld magva, ígérete és bizonyossága.
A nemzetközi összejövetel kiemelkedő eseménye volt a november 20-i pápai kihallgatás – olvashatjuk a most közzétett záróközlemény első részében.
A dokumentum második része összegezi a beszámolók, felszólalások, kerekasztal-beszélgetések és tanulmányi csoportok munkájának lényegét, majd javaslatokat sorol fel az elvándorlók és menekültek jobb lelkipásztori gondozása érdekében. Ezek között olvashatjuk:
a lelkipásztori ellátás mindenekelőtt a befogadó ország helyi egyházának kötelessége; a vándorló származási helyének részegyháza, a lehetőségekhez képest gondoskodjon az otthon maradottak lelki támogatásáról; különösen támogatni kell azokat a vándorlókat és menekülteket, akik olyan országokban élnek, amelyekben nem vallhatják meg nyilvánosan hitüket.
A záróközlemény harmadik része felhívásokkal fordul: az egyház, a Szentszék, a kormányok, a törvényhozó testületek, a nemzetközi szervezetek, a vándorlók és menekültek, valamint minden ember felé.
A vándorlók és menekültek korunkban „az idők jelei”, amelyek révén Isten arra szólítja fel egyházát, hogy minél tökéletesebben élje meg katolikus, egyetemes voltát, zarándok hivatását. A Szentszék minél előbb ratifikálja az ENSZ- konvenciót, amely a vándorló dolgozók és családtagjaik védelmét szögezi le. A kormányok, szervezetek tartsák tiszteletben az elvándorlók emberi jogait és törekedjenek a jelenség okainak kiküszöbölésére.
A kongresszus elítéli azokat a permanens tragédiákat, amelyeket számos menekült halála jelent világszerte egyes országhatároknál, mint például a lampedusai öböl, a gibraltári szoros, vagy az USA és Mexikó közötti sivatag.
A záróközlemény három utolsó felhívása mindenkinek szól: az előítéletek, a faj- és idegengyűlölet, a szélsőséges nacionalizmus leküzdésére buzdít, illetve arra szólít fel, hogy értékeljük és tartsuk tiszteletben mások kultúráját, járuljunk hozzá, hogy a vándorlók és menekültek minél inkább otthon érezhessék magukat a befogadó országokban. VR/MK