Vándorol-e a lelkünk? – 2007. november 19.

Hazai – 2007. november 19., hétfő | 0:07

Már nem egyszer szóltam a lélekvándorlásról, de szükségét látom újra szólni. Nem azért, mert nem tudok másról beszélni, hanem azért, mert úgy tűnik, nem hívő testvéreim is egyre jobban keresik az örök élet mikéntjét, és ehhez rengetegféle tréninget végeznek.

Akik ezeket tartják, nem egyszer elismert írók, nagyra becsült életművel. De Jézust úgy kerülgetik, mint a gyerek a tűzhelyt. Vajon miért? Nyilván azért, mert a krisztushit már megégette őket, lelkükön ott a pecsét. Talán már észrevették tudományuk és szavaik korlátait, de nem mernek rajta túllépni.

Ha Jézus nélküli örök életet keresünk, az nem lehet más, csak a borzalmak netovábbja, mert örökké felüti a fejét egy nélküle kezelhetetlen titok, az, hogy személyek vagyunk. Ha pedig személyek vagyunk, képtelenség, hogy alá legyünk vetve a természet törvényeinek, vagy valami örvénylő világmasszának, amely egyszer majd beszippant bennünket, vagy büntetésül visszaküld egy állatba, vagy növénybe, hogy még érlelődjünk. Õrizzük józan eszünket, és ne féljünk Jézus Krisztusra igent mondani.

Sánta János