A nemhívő ember akkor is türelmetlen, ha volna mire várnia. Az élet jó dolgaiban is kapkod. A hívő akkor is türelmes, ha üresjáratra kényszeríti a mindennapi élet, pl. beteg, vagy sorban áll, mert tudja, hogy nincs fölösleges pillanat. A nemhívő őrült aktivitásba hajszolja magát, hogy sose kelljen úgymond várakoznia. Pedig az élet produkál vakvágányokat. A hívő nemcsak a passzív órákat, hanem az aktivitását is várakozva éli meg, mert tudja, hogy odafönt van, akinek a világába érdemes mindent betáplálni. Isten nem habzsol, hanem szeretetben visszasugároz.
Sánta János/Magyar Kurír