Szentbeszédet mondott horvát nyelven Đuro Hranić djakovo-eszéki segédpüspök, aki a Boldogságos Szűz Mária „nagyot művelt velem ő, aki hatalmas” szavait alkalmazva a rubinmisés életére, Géza atyáról mint hiteles tanúságtevőről beszélt: „Az Úr nemcsak azt akarta, hogy papként prédikáljon, hanem hogy Isten igéjének és ígéreteinek hiteles tanúja legyen. Ma, Isten iránti hálából, velünk együtt ünnepli 70 éves papi jubileumát. Ez Isten ajándéka!”
Beer Gergely kiskőszeg-vörösmarti plébános ünnepi homíliájában kiemelte: „Varga atya nemcsak vallási, hanem nemzeti és kulturális identitásunk őrzője is volt. Ki tett annyit nemzeti identitásunk, magyarságunk megőrzése érdekében itt Horvátországban, mint ő?”
A hívek, akik nagy számban vettek részt az ünnepi szentmisén, Pélmonostorról és a környező magyar falvakból érkeztek, amelyeket Varga Géza gyakran látogatott. A szentmise után egyenként vagy csoportokban köszöntötték Géza atyát, aki szentképet ajándékozott emlékül, a következő mottóval: „Ha öregkorra és késő vénségre jutok, ne hagyj magamra akkor se, Istenem.” (Zsolt 71, 18)
*
Varga Géza 1918. december 19-én született a vajdasági Óbecsén. Szülőfalujában végezte az elemi iskola négy osztályát, majd a boszniai Travnik kisszemináriumában tanult. Az akkori idők nehézségei miatt érettségijét végül az újvidéki gimnáziumban szerezte. 1941. július 6-án Djakovón szentelték pappá. A paphiány miatt azonnal plébánosi kinevezést kapott. Miután 1959-ben a djakovói szemináriumból elvitték és koncepciós perben elítélték az elöljárókat, Géza atya a papnevelő intézet spirituálisa és gazdasági vezetője is lett. A teológiai főiskolán, amely ma hittudományi egyetem, egyháztörténelmet tanított, a líceumban pedig földrajzot, biológiát és latint a 70-es évekig. 1974-ben kanonoki kinevezést kapott. 1980-tól a magyar hívekért felelős püspöki helynökként tevékenykedett. 1983-ban odaadó és példás papi életéért pápai káplán címet adományozott neki a Szentatya. Fiatal papi éveitől kezdve egészen 2005-ig, nyugalomba vonulásáig minden vasárnap látogatta a magyar híveket szerte az egyházmegyében – szerepel Almási Róbert írásában.
Magyar Kurír