…a Városmisszióról Erdő Péter bíborost Brüsszelben

– Véget ért a brüsszeli városmissziós hét, amely a negyedik volt ebben a rendezvénysorozatban. Mi következik most? 
– Úgy látom, hogy Budapesten méltó lezárását tudjuk majd nyújtani ennek a körnek. A jelenlegi Városmisszión itt volt a montreali, a quebec-i bíboros érsek, valamint egy delegáció Sydney-ből. Ez azt mutatja, hogy más nagyvárosok is érdeklődnek. Elképzelhető, hogy aki ezeket a tapasztalatokat fontosnak érzi, majd egy új kört kezd a városmissziók sorában.

Ez az 5 város együtt egyfajta tartós egyházi közösséget valósít meg. Policarpo bíboros azt mondta: nem pusztán személyek között van kapcsolat és tapasztalatcsere, hanem a helyi egyházak között  igazi egyházközösség, kommunió él, és válik erőforrássá. Ebben nekünk, magyaroknak van még egy ajándékunk, amit eddig senki nem kínált föl. Mögöttünk néhány évtizednyi üldözés tapasztalata áll, és ezt az értéket szeretnénk megosztani a nyugati keresztényekkel.

– Van-e olyan újdonság a megszólításban, amit követnünk kell, vagy olyan, amit nem kellene, mert más helyzetben vagyunk?
– Negatív tapasztalataim nincsenek. Apró részletek, szervezési kérdések vannak, amelyekből lehet tanulni. Budapesten a Szent István-bazilika a legnagyobb templom, és megpróbáljuk kihasználni majd a tér adta lehetőségeket. Fontos, hogy komoly előadások – teológiai vagy lelkiségi előadások –, kiállítások, kulturális események, a tapasztalatok megosztása  és közös imádság is része legyen a programnak. Itt is párhuzamosan, sok helyszínen folyt a misszió. Úgy kerek a kép, ha kiderül, hogy plébániák tucatjai, esetleg százai mozdulnak meg azért hogy megmutassák magukat a körülöttük levő világnak. Ezt tulajdonképpen már elkezdtük 2003-ban a plébániai missziók során. Ezekből a tapasztalatokból a legjobbakat kiértékeljük és jövőre fel tudjuk használni. Azt hiszem, hogy ez érdekes jellegzetessége lesz a mi városmissziónknak, hiszen nem első tapasztalat lesz a legtöbb plébánia számára. Reménykedem abban is, hogy főként a plébániák életében lesz ennek maradandó hatása. Rájövünk arra, hogy a plébániai élet a katolikusok számára egyfajta közösségi életet és kapcsolatkeresést jelent a körülöttünk élő templomba nem járó emberekkel. Miért? Azért, hogy továbbadjuk hitünk örömét és igazságát.

– Mi az elsődleges cél? Humanizáció vagy evangelizáció?
– Nem vagy, hanem mindkettő, mert az igazi, a teljes ember: Jézus Krisztus. Õ az, aki mindent tudott az emberről, ő mutatja meg a teljes emberséget. Ha igazán humanizálni akarjuk magunk körül a világot, akkor kapcsolatba kell hoznunk a világot Krisztussal. Ez az igazi és sajátos keresztény küldetés. Nem valamiféle vallásos öltözetbe akarjuk öltöztetni a világi életet; a II. Vatikáni Zsinat is azt tanítja, hogy a világi hívők feladata, hogy az evilági dolgok rendjét alakítsák az evangélium szerint, nem pedig az, hogy sekrestyévé formálják a világot. Az evilági körülmények között is van Jézusnak mondanivalója az emberről, az ember legalapvetőbb kérdéseiről. Az egyik bíboros részéről elhangzott, hogy miért is kérdeznek minket mindig ugyanazokról a problémákról azok, akik másképp gondolkodnak? Például a szexualitásról.  Azért, mert érzik, hogy valami nagyon nincs rendben, és keresik az önigazolást. Miért? Mert az ember valósága egy és ugyanaz: az Isten teremtette ember valódi lénye kiált azért, hogy saját létének megfelelően tudatosan alakíthassa az életét. Ebben vár segítséget tőlünk, de csak akkor, ha mi valóban hitelesen tudjuk Krisztust  közvetíteni.

– Itt Brüsszelben véget ért a Városmisszió, és megkaptuk a „stafétabotot”: egy keresztet.
– A missziós logó keresztjét, ami egy monstrancia. Ezzel 12 helyszínen fogunk szentségimádást tartani, így készül egyházmegyénk a jövő évi Városmisszióra.

– Mivel tudná minél aktívabb részvételre biztatni a plébániákat? 
– Mind a 4 korábbi helyszínen nagy küldöttséggel vettek részt a budapesti és a vidéki plébániák képviselői. Most is 15 pap volt itt – Lisszabonban másik 20 –, nagyrészt plébánosok. Õk viszik haza ennek hírét és tapasztalatát. Elsősorban az az üzenetem és bátorításom, hogy gyűjtsék össze a tapasztalatokat, és világiakkal, papokkal – akik ezt látták – beszéljék meg, hogy mit tudnak ebből a saját plébániájukon hasznosítani.

– Volt valami, ami meglepte?
– Meglepett, hogy többen voltak, mint vártuk – ez magát Danneels brüsszeli bíborost is meglepte, hiszen 50%-kal többen vettek részt a programokon. Brüsszelben nem túl aktív a vallásos élet, és most kiderült: mégis sok embert vonzott a rendezvény és talán az az öröm, hogy látják egymást és ráébrednek: nem vagyunk kevesen. 

Magyar Kurír