
Az ünnepi szentmise főcelebránsa a Szentatya küldötte, Camillo Ruini bíboros volt. Erdő Péter bíboros köszönetet mondott a Szentatyának, hogy küldötte által a budapesti Városmissziót bekapcsolta a világegyház folyamatába.
A szentlecke németül, Lukács evangéliumának magvetőről szóló részlete pedig portugálul hangzott el. A szentbeszédet André Vingt-Trois párizsi érsek mondta. Homíliájában a magvető példázatát a Városmisszióhoz hasonlította. Vajon a Budapest utcáin vetett magok milyen talaljra hullanak? – tette fel a kérdést. A vidék, a falu helyett most a városról van szó, amely ugyanúgy alkalmas és szükséges helyszíne a missziónak. Jézus arról beszél, hogy a mag köves talajra hullhat, ez lehetne talán az aszfalt; hullhat a jó földbe is, ami pedig az emberi szíveket jelenti. Mi azonban nem a saját magunkat vetjük, hanem Jézusét. Ha az emberit már megtettük, a többit bízzuk az Úrra, és nem kell aggodalmaskodnunk a termés miatt.
A szentmise végén Erdő Péter bíboros átadta a Városmisszió keresztjének másolatát – Ozsvári Csaba ötvösművész alkotását – Piotr Jarecki varsói segédpüspöknek, aki Kazimierz Nycz érsek küldöttjeként volt jelen a szertartáson.
Ruini bíboros a szentmise végén rövid beszédében fejezte ki örömét, hogy itt lehetett és láthatta azt a lelkesedést és örömöt, ami a rendezvényeket jellemezte. Hangsúlyozta: a misszió gondolatát, hogy az Egyház nem várja meg, hogy az emberek bejöjjenek a templomokba, hanem eléjük megy,
II. János Pál pápa is felkarolta, és a jelenlegi Szentatya, XVI. Benedek pápa is igen fontosnak tartja.
A liturgián Kodály Zoltán Magyar miséjét adta elő a Budavári Mátyás-templom Ének- és Zenekara Tardy László vezényletével.
Magyar Kurír
Képek: Horánszky Anna