Várszegi Asztrik főapát szentbeszéde Szent István ünnepén Pannonhalmán

Szeretetett Testvéreim Mindannyian!

Minden Szent István-ünnepen osztozunk egy nemzet örömében és hálaadásában. Ami István személyében Isten ajándéka volt egy egész nemzetnek, az nekünk, magyar bencéseknek több mint ezer esztendeje kézzelfogható napi valóság.

Egy Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzővel készített interjúban a zeneszerző elmondta, hogy Szent Istvánt kiválasztott, karizmatikus személynek, szerethető embernek érzi: „István rátermett uralkodó volt, ízig-vérig király. Építő, nemzetteremtő. Rendíthetetlen hittel, szilárd hivatástudattal európai életformát alkotott keletről érkezett népének. Kemény kézzel formált szilárd államot. Vaskézzel irtotta a pogányságot. Szelídséggel, jámborsággal gyakorolta hitét, és támogatta az egyházat. Szüntelenül imádkozó, meditatív alkatú, égi látomások felé forduló, aszketikus uralkodó volt, ünnepélyes lelkületű. Engem lenyűgöz az a valószínűtlen erő, amely évszázadok óta, napjainkig felénk sugárzik neve hallatán… Első királyunk alkotó szelleme évszázadokra kijelölte nemzetünk sorsát is. Követnünk kell tehát messzi jövőbe néző tekintetét is… (Magyar Nemzet, Megmarkolt kereszt)

Szokolay Sándor Szent Márton-díjas barátunk mondatai igaz képet rajzolnak Szent István királyunk egyéniségéről. Mi magyar bencések a „szüntelenül imádkozó” Istvánnak köszönhetjük kiváltságainkat, alapításunkat és jelenünket.

A múltért hálát adunk, de a jövőért is könyörgünk, jövőnkért István közbenjárását kérjük, ahogy a misében/zsolozsmában tettük: „Istenünk, Te Szent István királyt itt a földön országunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted. Add, kérünk, hogy aki monostorunkat a keresztény hit terjesztésére rendelte hazánkban, legyen annak védelmezője is a mennyben.”

2./ Miért alapított Szent István monostorokat, jelesen Szent Márton monostorát, Pannonhalmát?

A benedeki Regula fél évezred alatt hatékonyan szolgálta a kereszténység terjedését, megszilárdulását. A magyarok megtérése, a kereszténység hazai földön történt szilárd meggyökerezése jelentős részben nekik köszönhető. Õket pedig a Regula mindig friss evangélium ihlete járta át.

A bencés Regulában olvassuk: „Először is bármi jócselekedetbe kezdesz, állhatatos imádsággal tőle (Istentől) kérjed annak véghezvitelét…” – írja Szent Benedek a Regula bevezetőjében. Szent István a magyarok keresztény államát tudatosan építette, ennek a tudatos tervezésnek és munkának fundamentuma, alapja Isten, és Isten látható ajándéka Jézus Krisztus egyháza, benne a papság és a szerzetesség. István az „állhatatos imádságot” rábízta az általa kiváltságolt, azaz a „királyi monostorra”, amely államszervező és egyházszervező munkáját imádságával támogatta. Ezt tesszük a mai napig is, ebben az órában is, hiszen e szentmise szándéka István szándéka: népéért, országáért imádkozunk, azaz értetek, kedves testvéreim, akik ma itt vagytok velünk.

3./ Mit köszönhet Szent István királynak Szent Márton hegye?

Rövid válasz: Kezdetben és a későbbiekben is: létezését és megmaradását. Azt hogy van, és hogy megmaradhatott.

István akarata történelmünkön átívelő hatalmas akarat, kezdetben és a későbbiekben is meghajoltak előtte utódai és többségükben a hatalom birtokosai is.
Történeti visszapillantás:

A kiváltságlevél hiteles adata az is, hogy a monostort már Géza fejedelem kezdte építtetni (a genitore nostro incepto), István csak befejezte (ad finem perduximus) „lelke üdvösségére és országa állandóságára”. Emelte az apátság tekintélyét, hogy az okmány – Anasztáz apát tanácsára – Monte Cassino jogi kiváltságait biztosította számára; ennek értelmében szabadon választhatja apátját, s mentes – „exempt” – lesz a megyéspüspök joghatósága alól.

(Szent Márton apátja olyan szandált viselhetett, mint a püspökök, ez a megmosolyogtató kultúrtörténeti mozzanata arra utal, hogy a monostor apátjának és monostorának missziós feladata van. A püspököknek volt szükségük erősebb szandálra, hogy bírják a hosszú utakat, melyeket az Evangélium érdekében tettek.)

Amikor csak megerősítették Szent Márton monostorának kiváltságait, mindig Szent István tekintélyére hivatkoztak, arra, hogy szándéka szeriont járnak el. Továbbá akárhányszor megszakadt az élet a, a török korszak (1639), majd a II. József feloszlatása után (1802), de még az 1950-es megmaradásban is szerepet játszott a monostor ősisége, súlya magyar történelmünkben, az egyházban és a magyar kultúrában. Ugyanez az érvelés győzött 1996-ban monostorunk alapításának millenniumi évében is, amikor az „ezeréves Pannonhalma” a világ kulturális örökségének rész lett.

4./ Pannonhalma, „híres halom, az egész világ öröme”

Szeretetett Testvéreim!

A 996-ban alapított szent Márton monostora és a mai Pannonhalma szinte csupán arányaiban különbözik, a történeti szakadások és kényszerszünetek ellenére is ugyanazt tesszük, amit kezdetben az atyáink és testvéreink.

Akkor is volt: templom, írószoba, könyvtárfülke, levéltár, gazdaság, vendégek, zarándokok, magas látogatók: királyok, hadvezérek, híveink.

Ma is mindezek megvannak, más, ezeréves arányban: Hűséggel törekszünk arra, hogy az imádság, a liturgia tüzét őrizzük, hogy népünkért imádkozzunk és dolgozunk. Õrizzük és szeretnénk megújítani azt a templomot, amelynek alapjait István helyezte el. Nemcsak a monostor fiatal tagjait, hanem népünk fiataljait is szolgáljuk az iskolában és a diákotthonban, amelyet szintén meg akarunk újítani, lélekben és tudományban egyaránt. A környék híveit szolgáljuk tizenöt egyházközségben. Most nem kevés, hanem sok zarándokot és idelátogató turistát próbálunk lelki és öröklött kincseinkben részesíteni. Könyveket, folyóiratot adunk ki, hogy lelkületünk, szellemünk mindenüvé elérjen, ahol magyarul olvasnak, értenek minket. Gazdálkodni is újrakezdtünk, hogy legalább részben magunk biztosítsuk intézményeink fenntartását. Megnyilatkozásainkban és magatartásunkban Krisztus egyházának egységét szolgáljuk, ugyanakkor nyitottságot mutatunk más hívő testvéreink irányában is, de az istenkereső, az életük értelmét kereső embertársaink iránt is. Kiváltságunk nem középkori, bár középkori eredetű, hanem az, hogy nem kényszerből, hanem Isten hívására akarjuk Fiát, Jézus Krisztust és az Õ Jóhírét tanúsítani. Nem panaszkodunk, vádaskodunk, hanem szolgálni, építeni akarunk, önmagukat elsősorban Istennek, aztán testvéreinknek odaadni. Erről szól egy keresztény monostor, ez a mi honfitársainknak írt levelünk, mert ez keresztényhez és emberhez méltó. Emellett bőven részesedünk egy nép, egy ország szenvedéseiben is.

Mindezt a küldetést, missziót a 21. század elején, merthogy kezdetben is misszióra rendeltek bennünket, mint mindent, lehet félvállról venni, de nem szabad elfeledkeznünk, hogy a történelem Urának ítélőszéke előtt már eddig is számon kértek bennünket, de majd a végén is megkérdeznek, miként sáfárkodtunk. A Jézus Krisztusban nekünk ajándékozott élet öröm, de felelősség is.

Szeretett Testvéreim! Szent István Magyarjai!

Fényes ünnepet ülünk, nem kívántam volna dicsekedni, de alapító királyunknak és az ő népének, magyarjainak időnként, legalább évente egy alkalommal, számot kell adnunk, miként törekedtünk arra a jóra, amit ő elkezdett és ránk bízott.

Újra csak azt kérhetem mindannyiunk nevében: Istenünk, Te Szent István királyt itt a földön országunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted. Add, kérünk, hogy aki monostorunkat a keresztény hit terjesztésére rendelte hazánkban, legyen annak védelmezője is a mennyben.”

Ámen