
– Mi a jelentősége II. Alekszijnél tett látogatásának?
– Azt gondolom, hogy a Róma és Moszkva közötti kapcsolat – még ha nagyon hullámzó is – most talán megint erősödő, pozitív tendenciát mutat. Moszkvai utam után Walter Kasper bíborosnak, a Keresztények Egysége Elősegítése Pápai Tanács elnökének küldtem egy rövid beszámolót. Nagyon kedvesen reagált, és azt mondta: e téren minden pozitív eseményt, testvéri találkozót nagyon fontosnak tart, és hozzátette, hogy ő maga is a jövő héten utazik Moszkvába tárgyalni. Ebből az látszik, hogy a párbeszéd élő. Az én látogatásomnak annyi jelentősége van, hogy erősítette ezt a testvéri kapcsolatot, ezt a személyes hangvételt.
– A folytatásban idővel bővülhet-e a találkozó felek köre?
– Ennek a bővülése nem az én illetékességi köröm. A magam részéről olyan módon próbálok tenni ezért, hogy a bécsi és a budapesti ortodox püspökkel ugyanezt a testvéri tónust, magatartásformát gyakorlom, hiszen minél több jó kapcsolat van, annál természetesebben oldódhat fel a két egyház közötti feszültség.
– Mit tart a legfontosabbnak a találkozóval kapcsolatban?
– Leírhatatlan a szívnek az a nyitottsága és szeretete – amelyet nem lehet mesterségesen előidézni – amivel fogadott. Úgy gondolom, hogy egyház és egyház között, főpap és főpap között, testvér és testvér között ez az a bázis, a félelemmentes szeretet bázisa, ahol közeledni lehet. Ez az első, amelynek az erejével a történelmi előítéleteket és a kölcsönös félelmeket le lehet építeni. Én ebben hiszek, nem csak az ortodoxia vonatkozásában, hanem a protestáns testvéreinkkel ápolt kapcsolatban és a vallások közötti dialógusban is. Ha ez nem őszintén, szívből, szeretetből jön, akkor az egész csak egy halotti maszk.
MK