Várszegi Asztrik szentbeszéde Szabó Zerind és Forrai Botond atyák aranymiséjén, Pannonhalmán

Testvéri szeretettel köszöntöm bencés közösségünk bármelyik házból érkezett tagjait, bencés nővéreinket, a szociális testvéreket, a jubilánsok hozzátartozóit, egykori diákjainkat és minden kedves vendégünket.

Mindannyiunk nevében köszöntöm Zerind és Botond atyáinkat, aranymiséseinket, akik ma hálatelt szívvel állnak az Úr oltáránál, hogy meghívásukat és papi szolgálatuk 50 esztendejét megköszönjék az Úr Krisztusnak. Mi is csatlakozunk hálaadásukhoz és megköszönjük mind rendi közösség, mind testvérei, barátai, tanítványai azt az ajándékot, amelyet Isten nekik, általuk pedig nekünk ajándékozott.

Ezt a köszönetet szeretném most néhány gondolattal kifejezni:

Kedves Zerind és Botond Atyák! Szerzeteséletetek olyan, mint a párhuzamos életrajzok. Egyikteket Budapestről, másiktokat Monokról hívott meg az Úr Pannonhalmára, 19-en öltöztetek be, négyen jutottatok el a papszentelésig és most ketten álltok itt hálát adni az elmúlt 50 papi évért. A Pannonhalmán párhuzamosan induló és egy ideig párhuzamosan is haladó életpályátok 1962-ben elválik egymástól.

Fiatalságotok nehéz és küzdelmes idejét a mi nemzedékünk már csak a regényekből, vagy a filmekből ismerhette meg. Bizonyos értelemben Ti voltatok a Fényes szellők nemzedékének kortársai, Ti voltatok Maróti Lajos Kolostor című kulcsregényének szereplői. Olyan kort élt meg az ország, az egyház és a bencés rend is, amikor nem kérdeztek, csak felelősségre vontak, és az ártatlanokat is büntettek. Lelket cserélő, embereket egymástól eltávolító embertelen korszak volt ez.

Így került Zerind atya az Állami Egyházügyi Hivatal nyomására elébb plébániákra, majd kereten kívülre Budapestre. Egyébként ez az 1961. október 23-i megemlékezés, mely Zerind atya rendi névnapján a gimnáziumban történt, majd külső erők hatására államellenes tetté minősült, volt az első olyan nyilvános támadás, amely Legányi Norbert főapát úr személye ellen irányult. Ekkor távoznia kellett az iskolából az igazgatónak, több tanárnak és nevelőnek és diákokat is kizártak. Botond atya tanári munkája pedig – az elöljárók és munka megkövetelte ritmusnak megfelelően váltakozott Pannonhalma és Győr között, majd Botond atya is lelkipásztor, plébános lett Csanakon, megteremtve az Árpád-házi Szent Margit Lelkiségi Központ alapjait, elindítva annak munkáját.

Nekünk, Kedves Jubiláns atyák, most az a fontos, hogy itt vagytok hálát adni. Hálát adni, hogy a sokféle megpróbáltatásban elmondhatjátok: hűséges az Isten. Hűséges maradt hozzátok a benneteket meghívó Isten és az Õ ajándékából ti is azok maradhattatok. Mi pedig megköszönhetjük ezt a tapasztalatot, hiszen ez a csoda Jézus Krisztus óta, Isten Országának meghirdetése óta folyamatosan oly sokszor megtörténhet, ha érzékenyek és fogékonyak vagyunk a hívásra és arra ráhagyatkozunk.

Szent Péter és Pál apostolok ünnepének előestéjén vagyunk, rájuk emlékezünk. Ahogy a forrásokat olvassuk, a legdrágábbról beszélnek, Jézus Krisztusról, akiért mindent odahagytak, még életüket is. Az Apostolok Cselekedeteiben Péter vall arról, hogy amije van, azt a betegnek adja és az, amije van, nem más, mint Jézus Krisztus, a Szabadító, a Feltámadott Úr.

Emberi félelemből elárulta ugyan Urát, de bűnbánata után meg is vallotta az Úr iránti szeretetét. A háromszori kérdésre szinte kétségbeesetten, esengve mondja Jézusnak: Uram, Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy jobban szeretlek, mint ők. A galatáknak írott levélben Pál, a nemzetek apostola sem tud szinte mást mondani, mint az őt meghívó Jézus Krisztus szeretetéről beszél, aki már anyja méhétől kiválasztotta.


Kedves Testvéreim Mindannyian!
Kedves Zerind és Botond Atya, Jubiláns, Aranymisés Testvéreink!

Ennek az órának a varázsa és ajándéka, hogy általatok mi mindannyian emlékezhetünk arra a szeretetre, Aki mindannyiunkat megteremtett, hordoz és hűségesen megőriz. Aranymisétek, amikor ti is megköszönitek, hogy az elmúl 50 évben – természetesen emberi gyarlóságot közepette – Jézus Krisztus papjai voltatok, megmaradtatok a szent hivatásban, erősítés nekünk is, hogy a harcot bátran folytassuk.

Köszönjük Istennek, hogy, ami a világ üdvösségéért Jézus Krisztusban megvalósult, Péterben és Pálban folytatódott, az általatok is üdvösség lett sokaknak. Köszönjük, hogy életetek során „oda is mentetek, ahová nem akartatok”, hogy készséges munkatársai voltatok az Úrnak. Így teljesítettétek küldetéseteket, ahogy a múló nap szentje, Szent Ireneusz püspök vallja: „Isten dicsősége az élő ember, az ember élete viszont az Isten látása. Ha pedig Isten életet ad a földi lényeknek, mennyivel inkább ad az Atya kinyilatkoztatása az Igében, Jézus Krisztusban, akik látják az Istent.”

Köszönjük életetek tanúságtételét! Kérjük az Urat, hogy Ti, és mi is, a továbbiakban is hűségesek maradjunk, mert Õ, az Úr hűséges hozzánk, hiszen mi vagyunk az Õ dicsősége.

Ámen