Vasmise húsvéthétfőn Máriaremetén

Vida Tivadar 1922. február 6-án született Ipolyságon. Az elemi iskolát és a gimnáziumot Pozsonyban végezte. Három évet töltött a kassai egyházmegyei szeminárimban, majd a pozsonyi szemináriumban folytatta tanulmányait. Pappászentelésére 1945. március 31-én, Pozsony szovjet megszállása előtt került sor. Újmisés jelmondatául Xavéri Szent Ferenc jeligéjét választotta: „Lelkeket adj nekem, a többit vidd el!”

Újmiséjét 1945. április 2-án, húsvéthétfőn mutatta be a pozsonyi Szentháromság-templomban. Első kápláni helye Pozsonypüspökin volt, ahol 1946-ig szolgált; majd 1949-ig Szakolcára helyezték. 1949 és 1951 között Nyitrasárfőre nevezték ki plébánosnak. 1951 és 1953 között Bozókon, 1953-tól 1956-ig Ímelyen, 1956 és 1958 között Garamkövesden és 1959-ben Barssárón szolgált. 1960 január 1-jével megfosztották az állami működési engedélyétől; 1960 és 1962 között Lipovníkra helyezték, ahol fizikai munkát végzett. 1962-ben Budapest-Máriaremetére kerül szolgálaton kívül, ahol tudományos munkatársként dolgozott. 1962-től 1975-ig ugyanott káplánként és helyettes-plébánosként, majd 1975 és 1997 között nyugállományban szolgált a kegyhelyen.

Vida Tivadar többször látogatott a Felvidékre, ahol imakilencedek, előadások keretében buzdította a magyar katolikusokat hitük és anyanyelvük megtartására. A Pázmány Péter Alapítvány elnökeként éveken keresztül segítette a felvidéki magyar kispapok magyar nyelven való képzését Budapesten.

Magyar Kurír