A Vatikán a Szentatya halála után

Az „Universi Dominici Gregis” k. apostoli konstitúció szerint, amelyet maga II. János Pál pápa bocsátott ki 1996. február 22-én, az utódát megválasztó konklávét az elkövetkező 20 napon belül meg kell kezdeni. Az egyház, élükön a bíborosokkal, a Szentatya halálát követő naptól kezdve kilenc napon át imádkozik a Pápa lelki üdvéért. Hétfőn a Szentatya holttestét a Szent Péter bazilikában ravatalozzák fel.
 
A gyászharangok nem sokkal 23 óra után szólaltak meg egész Rómában. A mobil-telefonok és műholdak korában, az egyik legősibb kommunikációs eszköz adta tudtul az Örök Város lakóinak, és látogatóinak, hogy meghalt a Pápa, és a rómaiak özönlöttek a Szent Péter tér felé.
 
A legfrissebb jelentések szerint II. János Pál pápa temetésére szerdán kerül sor. A szertartással kapcsolatos szervező munka elvégzésére vatikáni-olasz vegyes bizottságot hoznak létre. Előreláthatólag két millió hívő érkezését várják. Az olasz kormány vasárnaptól kezdve háromnapos országos gyászt rendelt el. Ez azt is jelenti többek között, hogy az olasz és az Európai Uniós zászlókat félárbocra eresztik az ország egész területén. Vasárnaptól kezdve az összes prefektúrán gyászkönyv lesz hozzáférhető azok számára, akik a Szentatya halálával kapcsolatban nevük beírásával kívánják kifejezni érzelmeiket. A könyveket majd az egyes egyházmegyék püspökei gondjaira bízzák. Giuseppe Pisanu olasz belügyminiszter azonnal meghozta a szükséges intézkedéseket, amelyekkel biztosítják a közrend és biztonság optimális feltételeit – olvashatjuk az olasz miniszterelnökségi közleményben.
 
A Szent Péter téren egész éjjel folyt az imavirrasztás, lengyel fiatalok gyászszalagos piros-fehér zászlót tűztek ki a Szent Péter bazilika lépcsőire, miközben a pápa anyanyelvén énekeltek. A sok-sok fiatal, kezében rózsafüzérrel, szentképekkel, könnyekkel szemében, mély gyásszal vett részt az ájtatosságon. Az Apostoli Palota harmadik emeletén továbbra is égtek a fények, a legszélső ablak üvegtáblája mögött pedig feltűnt egy kereszt.
 
Az imádkozó tömeg, a virrasztás végén a Pápa életében megszokott jelszavakat skandálta, éljenezte őt, azzal a meggyőződéssel, hogy ha testében már nem, de lelkében mindenképpen jelen van, a Pásztor nem hagyja el nyáját.

VR/MK