
„A dokumentum nyugodt újraolvasása világosan megmutatja, hogy nem tartalmaz semmi újdonságot, csupán kifejti és magyarázza szintetikus módon a már eddig is meglévő álláspontot. Ennélfogva nem teremtődött új helyzet, mely jogcímet adna a méltatlankodásra. Ma a párbeszéd az álláspontok világos kifejtését igényli” – szögezi le Kasper bíboros. Ilyen értelemben kérték a közelmúltban éppen a protestáns partnerek, hogy az ökumenizmust határozott arcéllel fogalmazzuk meg. Ha tehát a mostani megnyilatkozás a kérésnek megfelelően határozott módon fejti ki a katolikus tanítást, akkor az éppenséggel nemhogy hátráltatja, hanem előmozdítja a dialógust.
A vatikáni nyilatkozatot figyelmesen olvasva világossá válik: a dokumentum nem tagadja, hogy a protestáns egyházak valójában egyházak lennének, hanem azt mondja, hogy nem egyházak olyan sajátos értelemben, ahogy a katolikus egyház önmagát mint egyházat értelmezi. A katolikus egyház sajátos önértelmezése a protestáns oldalról is hasonlóképpen nyer megfogalmazást. Az evangélikus egyházak sem akarnak olyan értelemben egyházak lenni, ahogy azt a katolikus egyházfogalom tartja, hanem fontos számukra az, hogy saját definícióval rendelkeznek az egyházról, ami nem felel meg a katolikus értelmezésnek.
Továbbá a Hittani Kongregáció azon tétele sem hanyagolható el, miszerint Krisztus jelen van a protestáns keresztények közösségeiben is, tagjaik üdvösségére – mutat rá Walter Kasper bíboros, hozzáfűzve, hogy ez az alapja a keresztények közötti dialógusnak és ez a pozitív rész, mely összekapcsol bennünket, nagyobb és erősebb mint ami elválaszt.
Magyar Kurír