„Vatikáni közvetítést várnak a szlovén-horvát határvitában”

állítja a Triesztben megjelenő Il Piccolo című napilap. Az újság szerint a Vatikán mindkét országban tekintélynek örvend és semlegességénél fogva alkalmas arra, hogy a régi határvitában közvetítő szerepet töltsön be.
Mint ismeretes, az egykori jugoszláv köztársaságok szabaddá válásával azok határait az utódállamok megtartották ugyan, a tengeri határokat azonban nem vonták meg. Horvátország 1993-ban igényt támasztott a Szlovénia egyetlen tengeri kijáratát jelentő Pirani-öböl felére. Ezzel szemben a szlovének határozottan ragaszkodnak az öböl háromnegyed részének további használatához, annál is inkább, mert csak ez az öböl biztosítja az ország számára a szabad tengeri hajózást és így a nemzetközi vizek használatát.
Zágráb mindig is nagyra értékelte a Szentszék tevékenységét, hiszen az 1990 nyarán tartott első szabad horvát parlamenti választásokat követően a Vatikán elsőként ismerte el szuverén államnak Horvátországot akkor, amikor a nyugati nagyhatalmak még az akkori bonyolult status quo, a fennálló helyzet sérthetetlensége mellett foglaltak állást, s ingadozásukkal közvetlenül elvetették a későbbi balkáni válság magvait. Másfelől mindkét fővárosban jól ismert a Vatikán készsége, mellyel országok közötti konfliktusok esetén diplomáciai úton próbál erőfeszítéseket tenni a békés megoldások érdekében. Emlékezetes marad a pápai diplomácia sikere a 70-es években kitört argentin-chilei viszály esetében, amikor a Beagle-csatorna hovatartozásában nem tudott a két fél megegyezni, mígnem a Szentszék révén megszületetett a két országot egyaránt kielégítő megoldás.
A szlovén-horvát öbölvitában érdemes megjegyezni, hogy amíg a két ország lakosságának aránya – 2 és 5 millió lakos – körülbelül egy a kettő és félhez, addig a szlovének birtokolta 50 kilométeres partszakasszal szemben a horvátok tulajdona a több ezer kilométer hosszúságú, gyönyörű, szirtekkel és szigetek százaival csipkézett dalmát tengerpart. VR/MK