Véget ért a keresztény egységhét

Vatikán: Szent Pál megtérésének liturgikus ünnepnapján, január 25-én szombaton délután 6 órakor a római Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában kezdődött az a szertartás, amellyel II. János Pál pápa lezárta a keresztények egységéért végzett imanyolcadot. Az ünnep második vesperásán a szentatyával együtt részt vettek a Rómában jelenlévő kilenc keresztény egyház és felekezet tagjai, köztük az olaszországi görög ortodoxok, a kopt ortodoxok, az örmények, a lutheránusok, a metodisták képviselői. A zsoltárt Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke, az egyik olvasmányt pedig a canterburyi anglikán érsek római képviselője olvasta fel. A szertartáson a Sixtus-kápolna kórusa, valamint a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikát gondozó bencés szerzetesek kórusa gregorián énekeket énekelt.
„Ezt a kincset cserépedényben őrizzük” – kezdte homíliáját II. János Pál pápa. Ez a Szent Pál korinthusiakhoz írt második leveléből vett idézet volt idén a most lezáruló keresztény egységhét jelmondata. Az apostol emberi törékenységünkre emlékeztet, de arra buzdít minden keresztényt, hogy ne csüggedjen a nehézségek láttán, hanem bízzon az Istentől jövő kegyelmi segítségben.
„Mint keresztényeknek, az a feladatunk, hogy tanúságot tegyünk a világnak a Krisztustól kapott dicsőséges evangéliumról. Nevében egyesítjük erőinket, hogy szolgáljuk a békét és a kiengesztelődést, az igazságosságot és a szolidaritást, különös tekintettel a szegényekre, a Föld kisemmizetteire.” A szentatya emlékeztetett a tavaly január 24-én Assisiben megrendezett béke-világnapra. A vallásközi találkozó erőteljes üzenetet közvetített a világ számára: minden valóban vallásos ember elkötelezi magát, hogy Istenhez fohászkodjon a béke ajándékáért, megújítja azt a szándékát, hogy a békét együtt építse más vallások követőivel.
„Az egyházat vezető egyetlen Szentléleknek válaszolva ezen a vesperáson hálát adunk Istennek azokért az ajándékokért, amelyeket bőkezűen osztogatott az ökumenizmus útján” – mondta a pápa. Ezek közé tartozik a már említett Assisi-találkozón túl – amelyen csaknem minden keleti és nyugati egyház és egyházi közösség magas szinten képviseltette magát – a görög ortodox egyház küldöttségének márciusi római látogatása, majd a természet védelmére vonatkozó nyilatkozat, amelyet II. János Pál pápa közösen írt alá I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárkával. Az elmúlt évben a szentatya hazájában kereshette fel a bolgár ortodox egyház fejét, Maxim pátriárkát, majd októberben Teoctist román ortodox pátriárkával a Vatikánban közös nyilatkozatot tett közzé. Carey anglikán érsek, küldetése befejezésével szintén látogatást tett a szentatyánál, továbbá számos találkozóra került sor a pápa és a nyugati egyházi közösségek ökumenikus küldöttségei között. Ugyanakkor el kell ismerni a nehézségeket, a gondokat és a csalódásokat is. Néha a buzgóság csökkenését tapasztaljuk, miközben továbbra is fájdalmas tény, hogy még nem járulhatunk közösen az eucharisztikus lakomához.
A szentatya figyelmeztetett: „Az ökumenizmus jelenlegi helyzetében fontos, hogy tisztában legyünk vele: csak Isten lelke képes arra, hogy megadja számunkra a teljes, látható egységet. Ezért kell hangsúlyozni a lelki ökumenizmus fontosságát, amely az egész ökumenikus mozgalom lelke. Ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolhatjuk a teológiai párbeszédet, amely bőséges termést hozott az elmúlt évtizedekben, és amelyről a továbbiakban sem lehet lemondani. A Krisztus-tanítványok közötti egység ugyanis az igazságban valósulhat meg. A Lélek e felé a cél felé vezet bennünket a teológiai párbeszédek eszközeivel is. Egyedül a Szentlélekben fedezhetjük fel az Evangélium igazságát. A lelki ökumenizmus megnyitja szemünket és szívünket a kinyilatkoztatott igazság megértésére, képessé tesz arra, hogy azt felismerjük és befogadjuk, más keresztény hívők gondolatmenetét követve. A lelki ökumenizmus mindenekelőtt az Istenhez forduló, közös ima révén valósul meg. Fontos, hogy mint Mária és a tanítványok, Urunk mennybemenetele után, mi is, továbbra is összegyűljünk, és kitartóan fohászkodjunk a Szentlélekhez, hogy hallgassuk Isten szavát a Szentírásokban, amely hitünk alapja és tápláléka. Nincs továbbá ökumenikus közeledés a szív megtérése, személyes életszentség, az egyházi élet megújulása nélkül. Sajátos szerepük van az Istennek szentelt közösségek és lelkiségi mozgalmak tagjainak” – mutatott rá a pápa, és szólt azokról az esetekről, amikor más felekezetek egyházi személyei katolikus egyetemre járnak, ami kölcsönös gazdagodást eredményez.
A szentatya kifejezte kívánságát: „Bárcsak egyre növekedne a szeretetközösség lelkisége, az a képességünk, hogy hittestvéreinkkel, a misztikus Test egységében, megosszuk örömeinket és szenvedéseinket. Senkinek ne legyenek illúziói: a szeretetközösség valódi lelkisége nélkül a külső eszközök lélektelen gépezetté válnak, nem szolgálják a növekedést. Nem a mi feladatunk, hogy határidőket tűzzünk ki, elégedjünk meg az Úr ígéretével. Krisztus szavának erejében ne engedjünk a fáradtságnak, hanem fokozzuk erőfeszítéseinket és imáinkat az egység érdekében. VR/MK