Véget ért a Magyar Katolikus Családegyesület XIV. Családkongresszusa

A november 8-án kora délután kezdődött kongresszuson Bíró László családreferens püspök, Beer Miklós püspök, valamint Gáspár István plébános, a Lelkigyakorlatos Ház igazgatója mondott köszöntőt. Beer Miklós Írországra utalva hangsúlyozta: a jól prosperáló országok fontossági sorrendjének élén a család, a nevelés és az egészség védelme áll. A püspök reményét fejezte ki, hogy a családkongresszus e hazánkban is oly szükséges értékek elmélyítését szolgálja.

Szabó Irén előadásában Szent Erzsébet életét kísérte végig. Tisztaságáról és házasságáról szólt, majd fontos erényként említette, hogy Erzsébet nem simult bele kora gondolkodásába, hanem az értéktelenséggel szembefordulva merte vállalni az értékes cselekvést.

Csernus László a Vándor Evangélium mozgalmat ismertette, amelynek tagcsaládjai között körbejár a Szentírás és az Ige oltára. A mozgalom sok család imaéletét megújítja: sokan visszatalálnak a közös imádsághoz, a Szentírás olvasásához és megbeszéléséhez. Az imádkozó családok az ima közösségteremtő és küldetést adó erejét is megtapasztalják.

Vágvölgyi Éva a Biblia évéről szólva kiemelte: a Szentírás kinyilatkoztatja, ugyanakkor el is rejti az Igét, akit csak a szívével ismerhet meg az ember. Ebben sokat segíthet a belső tapasztalatok, élmények őszinte megosztása.

Farkas Péter már a második nap témájával, az esélyegyenlőséggel kapcsolatban fejtette ki gondolatait. Rámutatott: Magyarországon nem csupán gazdasági és szociális, hanem politikai és erkölcsi válság is van. Válságban van a média által szűrt információt közlő közbeszéd, a hiányosságokkal küszködő pártok rendszere, a szellemileg-lelkileg megrendült társadalom reprodukciója, valamint a környezet. Az előadó hangsúlyozta: a kiutat a közéletben való részvétel, a civil szerveződések, a családcsoportok jelentik.

A pénteki nap előadói – Beran Ferenc, Czakó Gábor és Szalay Márta – teológiai, filozófiai és jogi szempontból tárgyalták az esélyegyenlőség kérdését. Rámutattak: az esélyegyenlőség lényegileg az emberi méltóságból, az ember istenképiségéből fakad. Az igazságosság alapja nem a jog, a társadalmi megegyezés, hanem – mint a szó töve is mutatja – az igazság, vagyis végső soron a teremtő Isten. Az egyház vonatkozásában az esélyegyenlőség alapvetően azt jelenti: mindenkinek megadni az esélyt arra, hogy az igazi emberi kiteljesedésre, vagyis az üdvösségre eljuthasson. Emellett az Egyház szociális tanítása nem feledkezik meg az anyagi esélyegyenlőségért való küzdelemről sem. Az előadók hangsúlyozták: az egyenlőség nem egyformaság; Isten különbözőségünkben fogad el minket. Férfi és nő esélyegyenlősége nem abból fakad, hogy egyik legyőzi a másikat vagy egyformává lesznek, hanem hogy sajátos adottságaikkal, együtt munkálkodva építik a családot és a társadalmat.

Dúl Géza gazdag lelkipásztori tapasztalatból szólt a hazai cigánypasztorációról, kiemelve: a cigánysággal való foglalkozás demográfiailag elkerülhetetlen. A közeledés e vándorló kultúrájú néphez csakis akkor lehetséges, ha igyekszünk meglátni benne a jót, a szépet, ha igyekszünk megismerni és megérteni. A cigánypasztoráció eredményére utalva az előadó egy roma fiatal szavait idézte: „Én bekapcsolódtam a közösségbe, és munkát keresek. Ha nem így lenne, akkor most én is ott lennék a kocsmában.”

Péntek délután Michels Antalnak az egyházközség és a helyi társadalom felé nyitott, másokért felelősséget vállaló családközösségről szóló előadását műhelymunka, kiscsoportos beszélgetés és az egyházmegyei referensek megbeszélése követte. A napot Szabó Endre, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete elnökének előadása zárta.

Szombat délelőtt Kolta Péter, Bucsy Zsófi és Thorday Attila beszélgetett a jegyes hétvége tapasztalatairól, majd Bíró László püspök foglalta össze a kongresszuson elhangzottakat. A program november 10-én, szombaton 11.15 órakor hálaadó szentmisével zárult.

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír