Vélemények XVI. Benedek megválasztásáról

A Népszavában (Eltérő értékelések… 2.o.) Róbert László újságíró, a Tisztelendők című tévésorozat szerzője elmondta: II. János Pál pápa nevezte ki két kivétellel az összes mai nagy, választó bíborost. Szerinte Joseph Ratzinger nemcsak a pápa szürke eminenciása volt, hanem teológiai értelemben is a legfőbb bizalmasa. Róbert úgy véli: „Ha az új pápa lelkében nem történik csoda, akkor vélhetőleg még jobban összezárja majd az egyház kapuit. Ratzinger XXIII. János idején – és erről nem egy akkori könyve tanúskodik – a nyitás szenvedélyes híve volt, aztán az óvatoskodó VI. Pál követője lett. Ratzinger bíboros II. János Pál temetésén mondott beszéde egyfajta programhirdetés volt. Abból nem az tűnt ki, hogy az egyház nyitását jelképező II. Vatikáni zsinat szellemének megtestesítője, folytatója lenne.” A szintén véleményt nyilvánító Fazekas Csaba egyháztörténész is egyetért azokkal, akik Joseph Ratzingert a konzervativizmus megtestesítőjének tartják. Szerinte a névválasztás is ezt sugallja, elődje, a legutóbbi Benedek nevű pápa ugyanis a változtatástól való idegenkedésről volt ismert. Fazekas szerint Ratzinger megválasztásában az a meglepetés, hogy nem történt meglepetés. A bíborosoknak annyi elvárásnak kellett volna megfelelniük, hogy inkább a legkézenfekvőbb megoldást választották, II. János Pál bizalmasára szavaztak. Ratzinger megválasztása mellett az egyik fontos érv a kora lehetett. Az egyháztörténész szerint a 78 éves Ratzinger megszavazása azt jelenti, hogy a pápaság átmeneti időszakra rendezkedik be. Népszava/MK
 
A Magyar Nemzetben (Hazánkban is megkondultak… 8.o.) Török József egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetője nyilatkozik. Leszögezte: „Joseph Ratzinger, a római katolikus egyház új vezetője elődjéhez hasonlóan a béke pápája lesz.” Török professzor meggyőződése, hogy az új egyházfő II. János Pál békét közvetítő politikáját folytatja, és nemzetközi szinten a tárgyalásokat előnyben részesítő irányvonalat képviseli majd. Az egyháztörténész a most kialakult helyzettel kapcsolatosan jelképesnek nevezte Joseph Ratzinger megválasztását. Emlékeztetett arra, hogy a lengyelek és a németek a II. világháborúban szemben álltak egymással, és Karol Wojtyla krakkói bíboros, érsekként a két nép közötti kibékülés nagy munkása volt. Nagy szimbólum, hogy egy lengyel pápát most egy német követ. Azzal kapcsolatban, hogy nem ázsiai, afrikai vagy latin-amerikai bíboros lett a pápa, Török József azt is leszögezte: a katolikus egyház nem képviseleti demokrácia, amelyben a vezetőt onnan választják, ahol a legtöbb hívő van. Az történt, hogy a 114 bíboros több mint kétharmada benne találta meg azt a személyiséget, aki az előzetes remények szerint az egységet meg tudja valósítani. MN/MK
 
A Népszabadságban (Keretes 8.o.) Szerdahelyi Csongor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtirodájának vezetője emlékeztetett rá: „A Szent Benedekről elnevezett bencés szerzetesek voltak azok, akik a népvándorláskor keresztény hitre térítették az Európába beözönlő barbár népeket. Másként fogalmazva ez azt jelenti, hogy Európát a bencések tették kereszténnyé. Nyilvánvaló, hogy Ratzinger bíboros szimbolizálni szerette volna: fontosnak tartja a keresztény gyökerek ápolását. Ami a magyarországi vonatkozásokat illeti: a nyolcvanas években, amikor nálunk korlátozott volt a teológiai könyvkiadás, Ratzinger bíborosnak több művét is kiadták magyarul Bécsben. Ezek a könyvek aztán nagy példányszámban átjutottak a határon, és szamizdatként terjedtek a papok és hívek körében. Ratzinger könyvei biztosították, hogy a nyugati irodalomtól elzárt magyar papság hozzáférjen a korszerű teológiai ismeretekhez.” Szerdahelyi arra is emlékeztetett: az alapításának 150. évfordulóját ünneplő Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék magyarországi könyvkiadója Stephanus-díjban részesítette Joseph Ratzingert. Népszabadság/MK
 
A Blikk (Vértasaljai… 8.o.) Vértesaljai László jezsuita szerzetes, a Vatikáni Rádió volt felelős szerkesztője nyilatkozik, aki munkája során többször személyesen is találkozott XVI. Benedekkel. Elmondta: „Joseph Ratzinger bíboros volt II. János Pál pápa legközvetlenebb munkatársa. Bizonytalan világunkban ő lehet a szilárd nyugvópont. Nagyon kedves, figyelmes teológus, ám jóval zárkózottabb, mint elődje. Mindössze tíz évig volt lelkipásztor a bajor főváros érsekeként, de előtte és utána is a tudománynak élt. A katolikus egyház fejeként nagy erénye, hogy német származása miatt a vérébe ivódott az evangélikus protestánsokkal való párbeszéd.” A bulvárlap felvetésére, hogy Ratzinger fiatalkorában néhány hónapig a Hitlerjugend tagja volt, a jezsuita szerzetes kifejtette: csak egy döbbenetes kor fiatalja volt, akit néhány hónapra besoroztak. Fegyvert soha nem fogott a kezébe, de ez már elvész a történelem homályában. „Nem tudom elképzelni, hogy a bíborosok ne tudtak volna erről, az ő bizalmuk tisztázza a pápát, aki ezek után nyugodtan nézhet akár a zsidóság, vagy más felekezetek szemébe” – mondta végül Vértesaljai László. Blikk/MK