…Verbényi Istvánt, a MALEZI igazgatóját a „Népi jámborság és liturgia” című vatikáni direktóriumról

Nézőpont – 2005. december 8., csütörtök | 16:15

A közelmúltban jelent meg magyar fordításban a Szent István Társulat gondozásában a „Népi jámborság és liturgia” című vatikáni direktórium. A megjelenés alkalmából nemrégen konferenciát is rendezett a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet (MALEZI). A dokumentum keletkezéséről és jelentőségéről kérdeztük Verbényi Istvánt, a MALEZI igazgatóját.

– Hogyan keletkezett ez a dokumentum?
– Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció már régóta foglalkozott azzal a gondolattal, hogy egy komoly dokumentumot kellene készíteni a népi vallásosság különböző megjelenési formáiról. 1989-ben bíztak meg két világhírű liturgikust ennek a dokumentumnak az elkészítésével. Õk hat év alatt el is végezték a feladatot, a mű végső formába öntésére és a jóváhagyásra azonban még hat évet kellett várni, úgyhogy végül 2001 decemberében látott napvilágot ez a kötet.

Világviszonylatban is jelentős munkát vehet kézbe az olvasó. A dokumentum két nagy részből áll. Az első rész a legfontosabb alapelvek megfogalmazása, kiegészítve egy nagyon szép történeti áttekintéssel. Összefoglalja, miként vélekedik a népi jámborsági gyakorlatokról az egyház tanítóhivatala, és a teológia. Tisztázza a fogalmakat, bevezet egy új fogalmi rendszert, amelyre elengedhetetlenül szükség van ahhoz, hogy tisztán, pontosan értelmezhessük a dolgokat. Ilyen fogalmak például a jámborsági gyakorlat, az áhítatgyakorlat, a népi jámborság fogalma.

A második rész gyakorlati irányelveket ad a népi jámborság és a liturgia összehangolására. Rendkívül részletesen elemzi a Mária-tiszteletet, követve a liturgikus évet. Ezután következik a szentek és a boldogok tiszteletéről, a halottak tiszteletéről szóló fejezet. Az utolsó nagy jelentőségű fejezet a zarándokhelyekkel foglalkozik.

– Mit értünk népi jámborságon? Ma sokan talán csak valamiféle érzelgős, vagy giccses formát látnak ezekben a megnyilvánulásokban. Mi tekinthető autentikusnak, és mi nem?
– A tanítóhivatal megfogalmazása szerint a népi jámborság az Egyházhoz tartozó és az Egyházban élő valóság, és szinte veleszületett érzékkel rendelkezik a szent és transzcendens dolgok iránt. Fontos leszögezni, hogy a népi jámborságot nem szabad úgy tekinteni, mint teljesen a hittől független dolgot. Ezeknek az áhítatgyakorlatoknak mind olyanoknak kell lenniük, amelyek elvezetnek bennünket magához Jézus Krisztushoz. Ezek nem önálló gyakorlatok, nem önmagukért vannak tehát, hanem az egyetlen igazán fontos személyre, Jézus Krisztusra mutatnak. Ezt szögezi le a dokumentum. Szükség van a dolgok pontos tisztázására, mert azt is látnunk kell, hogy visszaélések is vannak ezen a területen.

Hogy milyen gazdagok a népi jámborságnak a különböző megnyilvánulásai, azt akkor csodálhatjuk meg igazán, ha végigtekintünk az egyházi év különböző szakaszain.

Most éppen advent ideje van. Sok szép megnyilvánulási formával találkozunk ebben az időszakban, amelyeket szintén felsorol és elemez a dokumentum, mégpedig nem csak Európára, hanem az egész világra való kitekintéssel. Olvashatunk benne az adventi koszorúról, a Spanyolországban és a latin-amerikai országokban elterjedt „posadas”-ról: az adventi körmenetről, amelyek József és Mária Betlehem felé vezető útját elevenítik fel. A „szállást keres a szent család” nagyon kedves népi gyakorlat, azután megemlíthetjük a jászolállítást, betlehemezés szokását, amely szerte az egész világon ismert.

A népi jámborságnak van még egy nagyon fontos olvasata. Ma sokat beszélünk az inkulturációról, ami az jelenti, hogy Isten igéje a különböző népek kultúrájában hogyan vert gyökeret. A dokumentumot lapozgatva egyre jobban csodálom azt a gazdagságot, ami elénk tárul nemcsak a mi népünk, hanem a világ népeinek hitéről: arról, hogy ez a hit hogyan valósul meg a mindennapi életben, és a különböző hitgyakorlatokban. Ekkor érezzük, mennyire gazdag az emberiség.

A rendkívül gazdag anyagban való eligazodást és elmélyedést lábjegyzetek sokasága és jól használható mutatók segítik.

– Kinek ajánlatos kézbe venni a kötetet?
A lelkipásztorkodó papságon kívül ajánlom ezt a könyvet zarándokcsoportok szervezőinek, turistairodák, a zarándokturizmus képviselőinek. Ismerkedjenek meg vele, és próbálják megérteni, hogy egy zarándoklatot megszervezni nem csupán üzleti dolog. Ennek komoly elvárásai vannak, amelyeket Krisztus egyháza megkíván ahhoz, hogy ezek az utak ne csak egyszerűen profán utazások legyenek, hanem valóban a hitet is tudják erősíteni és táplálni.

MK