Veres András írása az EU-ról

Tisztelt Olvasó!

Köszönettel vettem a felkérést, hogy írjak néhány gondolatot a SIR olvasóinak az Európai Unióban tapasztalt élményeinkről és arról, hogyan látjuk mi kelet- és közép-európaiak ma az egyesülési folyamatot. Egy olyan ország püspökeként szólalok meg, amely ország még csak másfél éve tagja az Európai Uniónak. Az őszinteség kötelezővé teszi, hogy ne csak a szépről, de az igazról is szóljak, amely már nem feltétlenül szép.

Magyarország lakóinak talán a nagyobbik része lelkesedéssel várta az Unióba való belépés idejét. Azért nem merem állítani biztosan, hogy a nagyobbik része, mert már korábban is sokan voltak az úgynevezett euroszkeptikusok, akiknek a száma csak növekedett a belépés idejére, mert akkorra már mutatkoztak az Unió jelenlegi gazdasági, politikai, kulturális és integrációs nehézségei. Ezért nagyon alacsony volt a belépésről szóló népszavazáson való részvétel. Ez a távolmaradás talán abból is eredeztethető, hogy országunk még csak rövid ideje szabadult ki egy nem önként választott unió (Szovjetunió) szorító öleléséből. Akik ismerték a kommunista diktatúrát, és ismerik a szabadság érzését, azok megértik miért van és miből táplálkozik ma is ez az érzés a kelet- és közép-európai országokban.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külön nyilatkozatban buzdította a hívőket a népszavazáson való részvételre, és igen szavazat leadására. Ezért a Konferencia kapott is sok támadást azok részéről, akik nem támogatták az Unióba való belépést. Ezek a kritikusok igazolva érezték magukat, és ezt szemére is vetették a püspököknek, amikor a konvent olyan alkotmányt készített az Uniónak amelyben még hivatkozás sincs a kereszténységre, mint Európa történelmi gyökerére. Azt mondanom sem kell, hogy ők ennél a hivatkozásnál is lényegesen többet vártak az Unió alkotmányától. Teljesen joggal! Szerették volna, ha az alapítók eredeti szándéka jobban érvényesült volna az alkotmány szövegében és szellemében. Ez nem lehet csak vágy!

Mindnyájunk számára nyilvánvaló, hogy a második világháború romjain a régi Európa meghalt. De az új Európa csak a vágyak szintjén született meg. Amit az alapító atyák álmodtak, abból csak a gazdasági integráció valósult meg, az is csak hiányosan. Nincs meg az a lelki közösség, amely közös értékrendet teremtene Európa népei számára. Az Unió szellemi irányítóinak a keresztény értékrenddel való szembenállása nyilvánvaló. Pedig a Katolikus Egyház már bizonyította és bizonyítja ma is, hogy az evangéliumi értékrend alapján képes integrálni a nemzeteket. A Laekeni Nyilatkozat annak idején úgy fogalmazott, hogy Európának olyan hatalommá kell válnia, amely etikai elvek szerint kívánja a globalizációt keretekbe foglalni. De milyen etikai elvek szerint? A globalizációt bevallottan értéksemleges erők irányítják. Márpedig értékszabad közösséget nem lehet sem létrehozni, sem fenntartani.

A csatlakozás miatt csalódottak száma tovább növekedett az utóbbi időben, mert a magyar kormány egyáltalán nem, illetve nem megfelelő módon tájékoztatta a lakosságot a belépés feltételeiről és annak várható következményeiről. De ami még ennél is nagyobb problémát jelent, hogy országunk vezetői maguk sem készültek fel jól a csatlakozásra, vagyis nem tudták hozzá segíteni a magyar gazdaságot a csatlakozásból fakadó esetleges előnyökhöz. Ezt a csalódottságot csak fokozta, hogy az Európai Unió olyan csatlakozási feltételeket szabott a tíz csatlakozó országnak, amelyeket a korábbi csatlakozások alkalmával nem használt: pl. a mezőgazdasági támogatás nagyon alacsony szinten tartása, s az ezekből fakadó további problémák, vagy a munkavállalás szigorú korlátozása. Az már csak hab a tortán, hogy a magyar kormány jelenlegi rossz gazdaságpolitikája, amely nagyfokú elszegényedéshez vezetett, még tovább erősítette a csalódottságot az Unióval kapcsolatban. Legtöbben az Unióhoz való csatlakozás negatív következményeként élik meg sorsuk rosszabbra fordulását.

A bővítés kérdése ezen csalódott emberek számára érdektelen. Bár azt közülük is legtöbben megértik, hogy saját országunknak is jó, ha a szomszédos országok tagjai lesznek az Uniónak. Magyarország esetében ez a szomszédos országokban élő több millió magyar nemzetiségű ember szempontjából merül fel fontos kérdésként. Ugyanakkor ebben a vonatkozásban sincsenek illúzióik, hiszen azt is tudják, hogy az Unió eddig sem tudta megnyugtatóan kezelni a nemzeti kisebbségek kérdését. Ezt a problémát egészen biztosan a jövőben sem lehet megkerülni, ezzel a kihívással szembe kell nézni. Azt már világosan látjuk, hogy az országhatárok Unión belüli megnyitása még nem oldja meg ezt a nagyon bonyolult kérdéskört, amit a nemzetiségek jelentenek.

Akik elkötelezetten uniós pártiak, azok történelmi lehetőséget látnak abban a szándékban, hogy Európa egyre több állama csatlakozni kíván az Unióhoz. De amíg az úgynevezett keresztény kultúrájú országok csatlakozását a legtöbben kívánatosnak és örvendetesnek tartják, addig az iszlám kultúrájú országok belépésétől félnek. Azon feszültségek fokozott mértékű megjelenésétől tartanak, amelyek néhány nyugat-európai országban éppen ezekben a napokban elementáris erővel törtek a felszínre.

De nemcsak a valóst, hanem a szépet is el szeretném mondani. A magyar történelem perspektívájából nézve a Szent István-i szándék beteljesedését eredményezné az Európai Unió minél szélesebb körű megvalósulása. A különböző népek és nemzetiségek számára a kulturális örökségükben való erősödés lehetőségét látjuk a szabad országok önkéntes egyesülésében. Ez napjaink gazdasági körülményei között egyetlen útja a növekedésnek és a békés együttélésnek. Ehhez viszont fokozottabban kell érvényesülnie a szolidaritás elvének, és kerülni kell mindenféle hegemóniára való törekvést. Az esélyegyenlőség elvének nemcsak a kisebb és a nagyobb országok között kell érvényesülnie, hanem a különböző erkölcsi értékrendet képviselő vallási és szekularizált közösségek között is. Magyarországról nézve a keresztények gyakran érzik úgy, hogy az Európai Unió törvényhozásában és irányításában egy nagyon erős keresztényellenes kisebbség diktatúrája érvényesül. A kereszténység nem tud tényező lenni. Igaz, ebben szerepe lehet a mi erőtlen keresztény tanúságtevésünknek is. Európa és az Európai Unió számára oly kívánatos lenne Szent Ágoston ma is érvényes bölcsességének megvalósulása: A szükséges dolgokban az egység, a kételyekben a szabadság, mindenben a szeretet.