Veres András püspök nyilatkozata a Magyar Nemzetben

A mai Magyar Nemzetben (Integráció… 5.o.) Veres András szombathelyi megyéspüspök nyilatkozik. Elmondta, nem változott az álláspontja a két évvel korábbihoz képest, amikor Magyar Bálint akkori oktatási miniszterhez írt levelében élesen bírálta a hátrányos helyzetű gyerekek és a többi diák egy osztályba kényszerítését: „Ellenkezőleg. Akkoriban még csak elméletben ismertük a programot, ma már azonban a gyakorlatban is megtapasztalhatjuk. Meggyőződésem, hogy az integrált oktatás Magyarországon terjesztett formája téves út, ami csak tovább mélyíti a társadalmi rétegek közötti szakadékokat, és éppúgy kárára van a szociális helyzetükből fakadóan leszakadt gyermekeknek, mint a jó körülmények között élő diákoknak. Nem magával az integrációval van baj, hanem annak módjával. A felzárkóztatás jegyében bezárják a kisegítő iskolákat, majd válogatás nélkül egy osztályba eresztik a testi vagy szellemi sérüléssel született gyerekeket, a súlyos magatartászavarral küszködőket és a jól fejlődő diákokat. Ennyiben aztán ki is merül az integráció, mindenki boldoguljon az új osztályban, ahogy tud. A hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásával nem foglalkoznak, mert erre nincs sem személyi, sem anyagi fedezet. A gyerek így persze nem tudja felvenni a versenyt a jó háttérrel induló diákokkal, tanulmányait állandó kudarcélmény kíséri, ettől frusztrált lesz, és végül a vegyes osztályban még arra a teljesítményre sem lesz képes, amit korábban elért a kisegítő iskolában. Káros a módszer az egészséges diákok számára is, hiszen a hátrányos helyzetűek – felzárkóztatás hiányában – visszafogják a tanulás tempóját, és így a többiek sem fejlődnek megfelelő ütemben.”

A püspök ugyanakkor leszögezte: „Az integráció létfontosságú. A nyugati országokban is ezt használják a leszakadt rétegek felzárkóztatására, a magyar változat azonban súlyos hibákat és hiányosságokat tartalmaz. Az egyik legfontosabb az lenne, hogy a leszakadt diákokat felzárkóztassák. Lehetnének egy osztályban a többi gyerekkel, de csak úgy, ha nekik egy speciális tanári gárda tanórán kívül felzárkóztató foglalkozásokat tartana. Ehhez persze sok pénz kell, de tudomásul kellene venni, hogy a nagy reformok sikerességéhez az állam részéről súlyos anyagi áldozatot kell vállalni, enélkül az egész a visszájára sül el. A szakembergárda bármikor rendelkezésre áll, hiszen a kormány éppen most ősszel bocsátott el tízezer pedagógust.”

Veres András emlékeztet rá: „Amikor két évvel ezelőtt az egyház nevében a reformot kritizáló levelet írtam az oktatási minisztériumnak, óriási sajtóhadjáratot indítottak ellenem. A közszereplők megítélését tekintve súlyos következményekkel járhat, ha valakire rásütik a kirekesztő vagy rasszista bélyeget. Az embernek azonban mérlegelnie kell, hogy hagyja-e a szerinte igaz ügyet eltiporni, vagy vállalva a rázúduló rágalmakat, igenis kiáll az igaz dolgok mellett. Kimondom most is: az erőszakos integráció nem használ, hanem árt, mélyíti a társadalmi rétegek közötti ellentéteket, frusztrálja a leszakadt gyerekeket és tovább növeli hátrányukat, a többieket pedig visszaveti a fejlődésben. Visszatetsző képmutatás, hogy miközben számos vezető politikus az együtt nevelés reformjának sikeréről beszél, saját gyermekét méregdrága alapítványi iskolába járatja, így kikerülve a hátrányos helyzetű gyerekekkel való érintkezést. Leszögezném azt is: mindig lesznek olyan gyerekek, akiknek hátránya – legtöbbször súlyos szellemi sérülésből adódóan – akkora, hogy sohasem lehet őket integrálni. Számukra egyedül a személyre szabott, elkülönített oktatás lehet eredményes.”

Azzal kapcsolatban, hogy mi a Magyar Katolikus Egyház álláspontja a Fidesz-KDNP által kezdeményezett, a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról március 9-én rendezendő népszavazásról, a főpásztor elmondta: „A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának egyelőre nincs hivatalos álláspontja, így csak a magam nevében tudok beszélni. Én mindhárom kérdésben igennel voksolok, vagyis kiállok a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlése mellett. A tandíj Magyarország jelenlegi gazdasági és szociális helyzetében tovább mélyíti a társadalmi rétegek közötti különbségeket, tehetségek tízezreit zárva el a továbbtanulástól. A nyugati országokban azért működhet a tandíjrendszer, mert ott ez fejlett gazdasággal és ösztöndíjrendszerrel párosul. Az egészségügyet illetően leszögezném: lehet, hogy a jelenlegi rendszer több sebből vérzik, és azon változtatni kellene, de semmiképpen sem úgy, ahogy azt jelenleg teszik. Az egészségügy fizetőssé tétele sérti az esélyegyenlőséget, a szolidaritás elvét, ezért diszkriminatív a szegény sorban élőkkel, ráadásul azt is semmibe veszik, hogy az emberek ellátásukért cserébe évtizedek óta fizetik az egészségügyi hozzájárulást. Az egészségügy privatizálásához pedig nincs joga senkinek, hiszen az emberek nem magáncégeknek, hanem az államnak adták a pénzüket egészségügyi ellátásukért. Ha mégis megtörténik a magánosítás, akkor a gyógyítást tekintve is kettészakad a magyar társadalom szegények és gazdagok kasztjára. A pénztárca vastagságától függ majd, kinek milyen ellátás jut.” Veres András egyelőre nem tud arról nyilatkozni, hogy a Katolikus Egyház ad-e ki hivatalosan is állásfoglalást az ügyben, a három igennel történő szavazásra biztatva a hívőket.

Magyar Kurír