Veres András püspök reagálása a Fővárosi Bíróság ítéletére

– Püspök Úr, hogyan érintette Önt a Fővárosi Bíróság döntése?
– Megdöbbentett a bíróság ítélete, hiszen nincs Magyarországon olyan törvény, amely kimondaná az egyházi személyek közszereplő voltát. Éppen ellenkezőleg az Alkotmány az egyház és az állam teljes körű szétválasztását mondja ki. Magáról a közszereplői státuszról a törvényben az áll, hogy közszereplő az a személy, aki feladatszerűen formálja az állampolgárok véleményét. A bírói ítélet ezt a passzust kívánja ránk alkalmazni, amit én személy szerint nem tudok elfogadni.

Az Egyházi Törvénykönyv szerint nem is lehetnék közszereplő, hiszen az egyházi törvények tiltják, hogy egyházi személy pártpolitikában, vagy a parlamenti munkában részt vegyen, s így feladatából adódóan formálja az állampolgárok politikai véleményét. Ezért például katolikus papot nem is lehet találni az Országgyűlésben, szemben a protestáns egyházakkal, amelyeknek a papjai bár engedéllyel, de vállalhatnak ilyen feladatot. A Katolikus Egyház Törvénykönyve azonban tiltja a politikai közszereplést.

– Az indoklás arra hivatkozott, hogy a Püspöki Konferencia által kiadott körlevelek, megnyilvánulások alkalmasak arra, hogy formálják az állampolgárok véleményét.
– Véleményem szerint ez az érv sem állja meg a helyét, ezzel kapcsolatban is több kérdés vetődik fel. Megkérdezhetjük például, hogy azok, akik most tiltakoznak, tüntetnek a kórház- és iskolabezárások ellen, azok közszereplők? Hiszen ők is véleményt formálnak. A Püspöki Konferencia körlevelei a hívőkhöz szólnak. Ezeket a körleveleket nem az elnök, az elnökhelyettes, vagy a titkár adja ki, hanem egy testület, a Püspöki Konferencia. Akkor a Konferencia minden tagja közszereplő? Számomra tehát értelmezhetetlen és elfogadhatatlan ez a bírói indoklás. Azért is méltatlannak érzem ezt a procedúrát, mert néhány média azt próbálja sejtetni, hogy azért tiltakozunk a közszereplői státusz ellen, mert valami rejtegetni, titkolnivalónk van a múlttal kapcsolatban. Egyáltalán nem ez van a háttérben, hanem az előbb elmondottak.

Hozzátennék még egy személyes vonatkozást, amiről eddig nyilvánosan még soha nem beszéltem, csak szűk baráti körben: én már évekkel ezelőtt – 2002-ben – átvilágíttattam magam. Én személy szerint soha nem kerültem kapcsolatba a politikai rendőrséggel, de úgy gondoltam, hogy ha lehet, akkor szeretném megtudni, hogy a környezetemben kitől szerezhettek bizalmas információkat rólam, ha engem nem kerestek soha. Ennek az átvilágításnak eredménye az, hogy semmilyen írásos dokumentumot nem találtak velem kapcsolatban – ismétlem, ez még 2002-ben volt. Akkor azt a választ kaptam, hogy ha bármilyen más kutatás kapcsán előkerül a nevem, akkor értesítenek róla külön kérés nélkül is. Erre mind a mai napig – már 5 éve – nem került sor, tehát úgy tűnik, hogy velem kapcsolatban semmiféle dokumentumot nem találtak.

Ezzel én nem hivalkodni akarok, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy nem azért tiltakozom a közszereplői minősítés ellen, mert érintve vagyok, vagy takargatnivalóm van. Az Alkotmány, illetve a törvény ilyetén értelmezése ellen tiltakozom.

– Hogyan tovább, mi a következő lépés?
– Amikor az ügyvéd úr tudomásomra hozta a bírói döntést, azonnal jeleztem, hogy ezt nem tudom elfogadni, megfellebbezem.

– Egyénileg teszi ezt, vagy a Püspöki Konferencia közösen lép fel ebben ügyben?
Mivel egyénileg hozták az ítéletet, egyénileg kell fellebbeznem, bár itt is felfedezhető egy ellentmondás: engem mint a Püspöki Konferencia titkárát vontak be a perbe, tehát egy testület képviselőjeként, az ítéletet viszont személyemre vonatkoztatva hozta a Bíróság. Rámutatnék még egy másik ellentmondásra is: akik most örömüket fejezik ki amiatt, hogy az egyházi személyek közszereplők, mindíg azt hangoztatják, hogy a vallás magánügy. Akkor most magánügy vagy közügy?  Abszurdnak érzem azt is, hogy azok akarják elverni az Egyházon a port, akik annak idején ezt a rendszert működtették, akik igénybe vették a beépített emberek jelentéseit, akik ma is a politikai elithez tartoznak, a hatalom gyakorlásában is benne vannak, ugyanakkor anonimitást élveznek.

Magyar Kurír