Veres András püspök ünnepi interjúja a Magyar Hírlapban

A Magyar Hírlap több oldalas összeállítást készített Szent István ünnepe alkalmából. Nyilatkozik Veres András szombathelyi megyéspüspök is (Küld az Úr munkásokat aratásába 15.o.).

A püspök elmondta: „A határon átnyúló kapcsolat létezett és létezik ma is, a püspökök, papok és hívek között egyaránt. Magam is sokat tettem ezért. Rokoni szálak is összekötik az országhatáron innen és túl élő híveket. Gyakran kapok meghívást templombúcsúk vagy éppen Szent István király ünnepének megtartására, de kaptam már felkérést a bérmálás szentségének kiszolgáltatására is. Rendkívül fontosnak tartom a jó viszony ápolását, mert ebben is kifejeződik az egyház egyetemessége. Szép példáit látom annak, hogy az egyházban együtt munkálkodnak különböző népcsoportok a Szent István-i intelmek szellemében. Egyházmegyénkben teljes összhangban működnek a többségiek mellett a horvát, szlovén és német plébániák.”

A főpásztor hangsúlyozta: „Az ünnep erőgyűjtés, mind a falusi, mind a városi ember számára. Pusztacsatáron, ezen az ősi búcsújáró helyen Nagyboldogasszony ünnepét tartottuk a Zalából érkező zarándokokkal. Augusztus 20-án pedig nemzeti létünk egyik legnagyobb megalapozójára emlékezünk a szombathelyi hívőkkel. Ma már sokban összemosódik a falusi és a városi létforma, ezt én nagyon sajnálatosnak tartom, de tény. Mindkét életformának megvan a maga saját értéke, ami lassan feledésbe, ha nem veszendőbe megy. A vallásos élet szempontjából is így van. Vidéken még mindig erősebb a közösségi szellem, az összetartozás, a városban ezt már tudatosan kell építgetni, mert a városi ember magányosabb. Ám azt is látnunk kell, hogy a városi plébániákon könnyebben eresztenek gyökeret a különböző lelkiségi mozgalmak, amelyek nagyban hozzásegítik a városi embert a vallásos élet megismeréséhez és megújításához. Másképpen kell faluban és másképp a városban végezni a lelkipásztori munkát, de a cél azonos: Istenhez vezetni az embereket. Hiszen Isten minden embert üdvösségre teremtett, csak nem mindenki jut el ennek felismeréséhez. Keresi, kutatja az élet értelmét, szeretne boldog lenni, csak nem tudja, hogy Isten nélkül ez nem megy. Ahogy az István, a királyban hangzik: 'nincs más út, csak az Isten útja!'”

Azzal kapcsolatban, hogy néhány hete az Állami Számvevőszék és az Alkotmánybíróság is kimondta: igaz volt az egyház állítása, igenis hátrányos megkülönböztetés éri az egyházi intézményeket, a megyéspüspök kifejtette: „Az ÁSZ által kimutatott 2 milliárd 700 millió forintos elvonásnak rendkívül súlyos kihatása van. Az egyházi oktatási intézményeknek szakmai rangjuk van, de hogy is várhatnánk el az ezekben tanuló gyermekek szüleitől, hogy nagyobb áldozatot hozzanak, vagyis hogy ők duplán adózzanak, pluszban fizessenek azért, mert gyermekük itt tanul. Mi állami feladatot, közfeladatot látunk el, és a vallásos embereket ugyanaz illeti meg, mint a nem hívüket. A vallásos szülőket nem lehet büntetni a hitükért. Alapvető joguk, hogy az értékrendjüknek megfelelő iskolába járhassanak a gyerekeik. Az egyházi intézmények pedagógusai sem kerülhetnek hátrányba, mert az állam, a költségvetés nem megfelelően támogatja, hátrányosan megkülönbözteti mind népszerűbb iskoláinkat. Amit az egyház évszázadokon keresztül tett, áldozott az oktatásért, a kultúráért, a népjólétért, azt könnyű lerombolni, csakhogy ennek az ország látja kárát. A demokrácia egyik talapzata az erős civil szféra és átvitt értelemben az egyház is a civil világ része, amelynek óriási megtartó ereje van kulturális, erkölcsi és társadalmi értelemben. Mi az egyén, a közösség és a társadalom érdekében tevékenykedünk, és akik ebben minket akadályoznak, azokról mi mást gondoljunk, minthogy az egyén, a társadalom romlását akarják előidézni.”

A szombathelyi megyéspüspök beszélt a tavalyi Brenner János-évről is, hangsúlyozva: „Magam is olyan faluból származom (Pócspetri – a szerk.), ahol többen is sokat szenvedtek, sőt halálos áldozata is lett a kommunista diktatúrának, talán ezért is reagáltam ilyen érzékenyen az évforduló közeledtére. Emlékeztünk, zarándokoltunk és imádkoztunk is.” A vértanúhalált halt Brenner János hitvalló és sorsvállaló életének mához szóló üzenetével kapcsolatban Veres András elmondta: „Legfőbb üzenetét az Istennek való teljes odaadottságában látom. A mai ember legnagyobb gyengesége, hogy nem meri magát elkötelezni, életét egy hivatásra visszavonhatatlanul odaadni. Látjuk, hogy hány fiatal nő és férfi nem mer a házasságban elköteleződni, mennyire kevesen vállalják a papi vagy szerzetesi hivatást. Brenner János élete példa arra, hogy elkötelezetten boldog lehet az ember. Halála pedig arra hívja fel a figyelmünket, hogy amire az ember életét tette, azért ne sajnálja feláldozni sem önmagát. Jézus szavai legyenek előttünk, aki azt mondta: aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki azonban elveszíti életét érte és az Evangéliumért, megnyeri azt.”

Magyar Kurír