Veszprém: megszépültek a kolostorok romjai és a jezsuita templom

A nagyszabású, európai uniós forrásból finanszírozott, öt éve megkezdett s most befejezést nyert „Kolostorok és kertek a veszprémi vár tövében” című projekt történelmi, kulturális, művészeti és turisztikai fejlesztést is jelent - hangzott el az ünnepélyes megnyitón, melyet a megszépült jezsuita templomban tartottak meg.

A királynék városának múltja, jelene és jövője tárul fel itt, a műemlékekben, az új sétaút nyomvonalán, melyet mostantól gyalogosok és kerékpárosok is használhatnak, s a gyermekeket izgalmas játszótér is várja – mondta köszöntőjében Porga Gyula polgármester. A völgy 12 hektáros közparkot foglal magában a város két fontos nevezetessége, a vár és az állatkert között. Veszprém szíve és lelke ez a környék, a múlt, a jelen, és a jövő találkozik itt, a természet és az ember, a kultúra és a vallás kapcsolata válik élővé, láthatóvá– hangsúlyozta a városvezető.

A veszprémvölgyi bizánci rítusú, görög bazilita rend apácakolostora az ország legrégebbi női zárdáinak egyike, a XI. században épült román stílusban. A legenda szerint Szent Imre herceg bizánci származású felesége alapíthatta 1020 körül szolgálói számára (történészek ezt vitatják és Szent István királyt tekintik alapítónak, míg mások szerint még Géza fejedelem nevéhez köthető a monostor eredete). A hagyomány szerint a kolostorban hímzőműhely is működött, s Boldog Gizella királyné az apácákkal közösségben itt készítette el azt a miseruhát, amelyet később koronázási palástként használtak, s melynek másolata a veszprémi Gizella Királyné Múzeumban látható. A kolostort a XIII. században ciszterci nővérek kapták meg használatra, majd a török időkben lakatlan volt.

A jezsuita rend a templomot a XVIII. században az apácakolostor romjai fölött kezdte meg építeni, de felszentelését az épület már nem érhette meg, mert közben a rendet 1773-ban feloszlatták. Így a templom úgynevezett kallódó templom lett, sorsára hagyva pusztult évszázadokon át, állaga leromlott, egy időben a tetőzete teljesen elpusztult, majd a múlt század 60-as éveiben jellegzetes süvegboltozatos fedelét visszaállították, és az épületet múzeumi raktárként használták. 2009-ben kezdődött meg a monostorral egyetemben a régészeti feltárása. A felújított templomot több funkciójú kulturális központként tervezik használni a továbbiakban, főként kiállító- és hangversenyteremként, mivel akusztikája kitűnő. Az ünnepi alkalomra készülve most képzőművészeti tárlatot is rendeztek a falak között, helyi művészeknek veszprémi hangulatokat, emlékeket idéző festményeiből.

A templomot az ünnepségen a történelmi egyházak képviselői megáldották, Márfi Gyula érsek pedig megszentelte felújított falait, áldást mondva arra a nemes kezdeményezésre, melynek otthont kíván adni az épület.

A Margit-romoknak nevezett gótikus Szent Katalin domonkosrendi apácakolostor (amely szintén megújult a beruházási program során) Veszprém egyik legjelentősebb Árpád-kori műemléke. 1239-ben alapították, itt nevelkedett tízéves koráig Szent Margit, IV. Béla lánya, innen vitték a Nyulak szigetére (a mai Margitszigetre). A kolostor templomának hosszú szentélye, a sekrestyébe vezető ajtó, a sekrestye boltozatának indítókövei, s a kerengő egy részlete is megmaradt korunkra. A felújítás alkalmával középkori hangulatot teremtettek a műemlék körül félcserjék és fűszernövények kiültetésével, s maga az épületmaradvány is állagjavításon esett át, valamint környékét sétautakkal kiépítették.

Toldi Éva/Magyar Kurír