Vianney Szent János

(Jean-Marie Vianney, 1786. május 8. – 1859. augusztus 4.)

„A többit a kegyelem és a szíve majd elvégzi”

Vianney Szent János paraszti sorból származott; nagyon nehezen tanult, így rengeteg erőfeszítésébe került, hogy pap lehessen. Többszöri elutasítás után végül 1815-ben mégis felszentelték, ezzel az indoklással: „Jámbor lélek, ismeri a rózsafüzért, és tiszteli a Szűzanyát. A többit a kegyelem és a szíve majd elvégzi.”

1818-ban nevezték ki Ars – egy elkereszténytelenedett kis falu – plébánoshelyettesévé, ahol eleinte teljes elszigeteltségben és magányban rengeteget imádkozott, böjtölt, virrasztott. Végül mégis sikerült visszavezetnie plébániája népét a hithez; 1825-ben leányiskolát alapított Arsban, amit hét évvel később egy fiúiskola is követett. A plébános egyre több embert vonzott magához: szenvedélyesen, nagy türelemmel, hatalmas lelkesedéssel és kitartó jósággal fáradozott híveiért.

Nagysága leginkább a gyóntatószékben, a lelkipásztori irányításában mutatkozott meg. A gyógyítás és a prófétálás adománya elismertté tette; hamarosan egész Franciaországból özönlöttek hozzá a zarándokok. Az aszketikus életet élő plébános éjt nappallá téve gyóntatott.

1905-ben avatták boldoggá, 1925-ben szentté. 1929 óta tiszteljük a plébánosok védőszentjeként.

Forrás: Szentek élete, Ökumenisches Heiligenlexikon

A kép forrása: www.heiligenlexikon.de