Vigyük tovább II. János Pál pápa élő örökségét!

A Szent Péter teret megtöltő több tízezer hívő a pápa meghatódott szavait számtalanszor tapssal szakította félbe, miközben az II. János Pál pápára emlékezett, aki egy éve éppen ezen a napon „tért haza az Atya házába”.

„Éppen egy évvel ezelőtt, 2005. április 2-án szeretett II. János Pál pápánk ezekben az órákban, ebben a szobában élte földi zarándokútjának – amely a hit, a szeretet és a remény zarándoklata volt – utolsó szakaszát. Mély nyomot hagyott nekünk az egyház és az emberiség történelmében. Halálküzdelme és halála szinte a húsvéti szent három nap meghosszabbítása volt.

Mindannyian emlékszünk utolsó, nagypénteki keresztútjára, amelyet magánkápolnájából kísért figyelemmel, mert nem tudott elmenni a Colosseumhoz; azután az Urbi et Orbi áldásra, amikor egy szót sem tudott kimondani, csak kezével osztotta az áldást. Soha nem feledjük el ezt az áldást! – mondta meghatottan XVI. Benedek pápa. – „Ez volt a legmegszenvedettebb és legmegindítóbb áldás, amellyel II. János Pál pápa végső tanúságot tett arról, hogy szolgálatát mindvégig be akarta teljesíteni.”

„II. János Pál pápa úgy halt meg, ahogy mindig is élt: eltelve a hit rendületlen bátorságával, Istenre hagyatkozva, Máriára bízva magát” – hangsúlyozta a pápa, s újra hívott mindenkit, hogy kapcsolódjék be a ma esti Szent Péter téri imavirrasztásba, majd a holnap délutáni szentmisébe.

„Egy évvel azután, hogy a földről hazatért az Atya házába, feltehetjük a kérdést: mit hagyott ránk ez a nagy pápa, aki bevezette az Egyházat a harmadik évezredbe. „Hatalmas örökséget hagyott ránk, de hosszú pápaságának üzenetét jól összefoglalják azok a szavak, amelyekkel azt itt a Szent Péter téren, 1978. október 22-én megkezdte: Nyissátok ki, sőt, tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt!” „Feledhetetlen felhívás ez, amelyet úgy hallok, mintha ma mondta volna” – mondta a pápa, s a hívek ismételten tapsukkal erősítették meg szavait. „II. János Pál ezt valósította meg egész személyiségével és egész péteri szolgálatával, különösképpen apostoli útjainak rendkívüli programjával. Látogatásai az egész világ országaiban, találkozásai a tömegekkel, egyházi közösségekkel, politikai és vallási vezetőkkel, a társadalom különböző valóságaival mind egyetlen nagy gesztussá állnak össze, amelyek kezdeti szavait erősítik meg.”

„Krisztust hirdette mindig, mindenkinek – ahogy a II. Vatikáni Zsinat – válaszul az ember várakozásaira, aki a szabadságra, igazságra és békére szomjazik. ’Krisztus az emberiség Megváltója’ – szerette mondani II. János Pál pápa –, minden ember és az egész emberi nem egyetlen valódi Megváltója.”

„Az utolsó években az Úr fokozatosan mindent elvett tőle, hogy így teljességgel hasonlóvá tegye önmagához. S amikor már nem tudott utazni, majd járni sem, végül már beszélni sem, gesztusa, hithirdetése a leglényegesebbre korlátozódott: arra, hogy mindvégig odaadta önmagát” – mondta a pápa, s szavait újra félbeszakította a tér tapsvihara. „Halála beteljesülése volt egy hiteles tanúságtételnek a hitről, amely oly sok jóakaratú ember szívét érintette meg.”

„II. János Pál pápa szombaton, a Máriának szentelt napon hagyott itt bennünket, akihez mindig gyermeki tisztelettel fordult. Kérjük most Isten égi Édesanyját, segítsen bennünket, hogy magunkévá tegyük mindazt, amit ez a nagy pápa ajándékozott és tanított nekünk” – vezette be XVI. Benedek a Mária-imádságot.

TelePace/Magyar Kurír