
Ha óriási vihar támad, vagy hirtelen áradnak a folyók, akkor a víz mennyisége elfeledteti velünk, hogy a víz az élet legfontosabb kelléke. Manapság egyre többször hallhatunk arról, hogy a megbolydult időjárásnak az ember az okozója. Az az ember, aki önző módon, csak rövid távú érdekeit szem előtt tartva aknázza ki a természet kincseit, kénytelen lesz nem várt mellékhatásokkal szembesülni.
Ha nem tiszteljük a természet ritmusát, akkor valójában az Istennel való harmóniánkat is összezavarjuk, aki a természet alkotója. Mindent szabad használni, de csak akkor, amikor használható. Az almafának nem a virágát esszük meg, mert az még korai állapot. A gyümölcsét esszük meg, mert ezt diktálja a normális ritmus.
Nincs időm, de szerintem nem is kell, hogy legyen pl. az almafa virágával kapcsolatos jövendölések, áltudományok és egyéb gondolatmenetek vizsgálatára, de összegzésül csak annyit mondanék: Ha Isten világával többet foglalkoznánk, békésebb lenne a természet is. Ha Jézus Krisztus útmutatásait komolyabban vennénk, akkor már előrébb járna a tudásunk és a hitünk is. Pl. tudományos, technikai eszközökkel megfékezhetnénk a viharokat is. S az emberibb föld, az emberibb örök élet előképe lehetne.
Sánta János