„A világ életéért megtört kenyérré lenni” – A pápa beszéde az Úrangyala-imádság előtt

A pápa emlékeztetett arra is, hogy a missziós és evangelizációs tevékenység a szeretet apostoli továbbadását jelenti, amelynek középpontja a legszentebb Oltáriszentség. Ennek példáiként idézte fel a Szentatya a ma szentté avatottak alakját, akik arra hívnak, hogy „minden körülmények között a Szűzanya anyai oltalmát kérjük”, hogy „egyre előbbre jussunk az evangéliumi tökéletesség útján”.

Az Úrangyala elimádkozása után XVI. Benedek pápa különböző nyelveken köszöntötte a világ sok részéről – ezúttal mindenek előtt az új szentek hazájából – érkezett zarándokokat.

A Szentatya beszéde:

Kedves Testvéreim!

A Szent Péter téren ma bemutatott szentmisével véget ért a püspöki szinódus ülése. Ugyanakkor bezárult az Eucharisztia éve is, amelyet szeretett II. János Pál pápánk nyitott meg 2004 októberében. A tisztelendő szinódusi atyáknak, akikkel együtt tölthettem testvéri közösség légkörében végzett intenzív munka három hetét, ismételten kifejezem szívből jövő hálámat. Elmélkedéseiket, tanúságtételeiket, tapasztalataikat és javaslataikat az „Eucharisztia az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcsa” témájával kapcsolatban összegyűjtöttük, hogy egy szinódus utáni buzdításban dolgozzuk ki, amely számot vetve a világ különböző valóságaival, segítségére kíván lenni a „katolikus” közösség arcának formálásában. Azon közösségében, amely  a kultúrák sokféleségében egységben kívánja megélni a hit központi titkát: a Megváltó megtestesülését, amely elevenen jelen van az Eucharisztiában.

Ahogy a bazilika homlokzatára kitett képek is hirdetik, abban az örömben lehetett részem, hogy öt új szentet hirdethettem ki, akiket az Eucharisztia évének végén a Krisztussal való életközösség példaadó gyümölcseként mutatok fel: Józef Bilczewskit, Lemberg latin rítusú püspökét, Gaetano Catanosót, a Szent Veronika Nővérei Közösség (a Szent Arc Misszionáriusai) alapítóját, Zygmunt Gorazdowskit, a Szent József nővérei kongregáció alapítóját, Alberto Hurtado Cruchaa chilei jezsuitát és Felice da Nicosia kapucinus szerzetest. Jézus e tanítványait belülről átformálta az ő isteni jelenléte, amelyet befogadtak, azé a jelenlété, amelyet az Eucharisztiában ünneplünk és imádunk. Amellett mindegyikük – bár más és más módon – gyöngéd és gyermeki tisztelettel fordult Máriához, Krisztus anyjához. Ezek az új szentek, akiket a mennyei dicsőségben szemlélünk, arra hívnak, hogy minden körülmények között a Szűzanya anyai oltalmát kérjük, hogy egyre előrébb haladjunk az evangéliumi tökéletesség útján, az Oltáriszentségben jelen levő Úr Jézussal való szilárd egységtől támogatva.

Így megélhetjük azt a hivatást, amelyre minden keresztény meghívást kapott, vagyis hogy „a világ életéért megtört kenyérré” legyünk, ahogy arra éppen a mai missziós világnap is emlékeztet. Minden eddiginél fontosabb az egyház és az Eucharisztia közötti kötelék. A missziós és evangelizációs tevékenység ugyanis a szeretet apostoli elterjesztése, amely mintegy a Legszentebb Oltáriszentségben összpontosul. Aki Krisztust Teste és Vére valóságában befogadja, nem tarthatja meg magának ezt az ajándékot: arra ösztönzi, hogy megossza másokkal, bátran tanúságot téve az evangéliumról, szolgálva a szükséget szenvedő testvéreket, megbocsátva a bántásokat. Egyesek számára pedig az Eucharisztia egy különleges meghívás csírája: hogy elhagyjanak mindent, elmenjenek, s hirdessék Krisztust annak, aki még nem ismeri. A legszentebb Szűzanyára, az eucharisztikus Asszonyra bízzuk a szinódus és az Eucharisztia évének lelki gyümölcseit. Õ őrködjék az egyház útja fölött, és tanítson minket, hogyan növekedjünk az Úr Jézussal való közösségben, hogy tanúságot tegyünk szeretetéről, amely az örömünk titka.

Telepace/AsiaNews/MK