„A világ legrégibb és legnagyobb vállalkozása a Katolikus Egyház”

– Sokan kételkednek abban, hogy a keresztény meggyőződést össze lehet egyeztetni az üzlettel, a vállalkozói léttel. Önöknek hogyan sikerül?
Schumicky András: – A világ legrégibb és legnagyobb, legtöbb embert alkalmazó vállalkozása a Krisztus által alapított Katolikus Egyház. Úgyhogy igen, összeegyeztethető a kettő, ha az ember megfelelő területen tevékenykedik. A kábítószer-kereskedésről például nehéz lenne bebizonyítani, hogy a kereszténységgel összeegyeztethető üzlet.

– Az Önök cégének tevékenysége, gondolom, nem áll ellentétben keresztény meggyőződésükkel.
– A mienk bizalmi szakma, úgyhogy még előnyt is jelent az, hogy keresztények vagyunk. Ipari volumenben foglalkozunk banki pénzfeldolgozással, például a bankjegyek valódiságának és minőségének ellenőrzésével. Rengeteg olyan bizalmas információhoz jutunk az ügyfeleinktől, pénzintézetektől, pénzfeldolgozóktól, amellyel könnyen vissza lehetne élni. Tizenöt éve űzöm ezt a szakmát, így tudom, hogy többet ér a becsület, mint a rövid távú nyereség. Számos ügyfelünk meg sem kérdezi a konkurenciát, hanem mindenben hozzánk fordul. Ha pedig valami a konkurenciánál kedvezőbb az ügyfél számára, olyankor mindig azt szoktam tanácsolni, vegye meg tőle. Alacsonyabb szinten úgyis kiválóan megfelel az én – esetleg nem olyan magas színvonalú – termékem is.

– Hogyan kezelik a konkurenciát?
– A konkurencia számunkra nem ellenség, hanem versenytárs. Amikor 1996-ban, a Nemzeti Bank egyik leányvállalatában elkezdtem ezen a területen dolgozni, szokatlan módon elmentem a konkurencia kiállítására. El is mondtam, hogy én ugyan a konkurenciától vagyok, de szeretném megismerni a termékeiket. Ahol pedig lehet, fogjunk össze, és dolgozzunk együtt, mivel nem teljesen fedjük le egymás tevékenységét. Emellett meghívtam őket a mi hasonló rendezvényeinkre. Ebből a találkozásból tizenegy éves munkakapcsolat lett, mivel később ennél a cégnél dolgoztam. Ebben az időszakban azonban ugyanúgy jártam el korábbi munkaadómmal, mint korábban velük. Egyébként ők is keresztény értékrendet képviseltek. Ma már viszont csak a saját cégemmel foglalkozom, mert egy fenékkel két lovat nem tudtam tovább megülni. Ha világiként viselkedtem volna, nagyon csúnyán távoztam volna korábbi munkahelyemről. Mert ők velem szemben nem éppen keresztényi módon viselkedtek, és nehezen dolgozták fel, hogy ezentúl nem alkalmazottjuk, hanem üzleti partnerük leszek. Attól, hogy valaki kereszténynek mondja magát, még nem feltétlenül viselkedik úgy.

Vannak helyzetek, amikor azt kell mondani, hogy fiúk, ti voltatok a jobbak, nyertetek, gratulálunk. De minden megbízás teljesítéséhez szükség van valamennyi pénzre, egyszerűen nem lehet bármilyen olcsón megcsinálni. Ha aláígérünk ennek, az tisztességtelen játék.

– Mint lehet keresztényként védekezni a tisztességtelen eszközökkel támadó versenytárs ellen? Használhatóak ugyanolyan gátlástalan eszközök?
– Ilyenkor az ember félreáll, mert nincs értelme harcolni. A Magyar Posta tenderein évek óta ugyanaz a cég nyer, ki is tört a botrány a biciklitender kapcsán. Beszállhatnánk a küzdelembe, de inkább nem tesszük, majd a Közbeszerzési Döntőbíróság eldönti, hogy tisztességes volt-e a verseny. Van, aki felvállalja, és görcsöl az ilyen tenderen is, aminek a dokumentációját összeállítani is két hét. Továbbá vannak, akik beleugranak, és hajlandóak blöffölni.

Egy időben egy ismerősünk vállalkozása volt a metró műszaki ellenőre. Azonban számos kivitelező a felújítás alatt tisztességtelen és korrupt módon dolgozott, mivel a főváros beleszólt a szakmai dolgokba. Ezért ismerősünk felbontotta a műszaki ellenőri szerződést, és odébbállt, mivel ő ehhez nem akarta a nevét adni. Sokan fellélegeztek, viszont fél év sem telt el, és a főváros ezt a céget fogadta föl tanácsadónak a műszaki ellenőrök ellenőrzésének ügyében.

– Egyes körökben sok mindent ingyen kell elvállalni?
– A baj nem az, ha valaki ingyen kér valamit, ha előre jelzi ezt, és mindent előre tisztáz. Kevés olyan vevő van, mint például az egyik katolikus gimnázium igazgatója, aki józanul gondolkodik. Õ kerek perec megmondja, hogy szüksége volna egy ötletre, de nincs pénze most kivitelezni azt. Ajánlottunk neki valakit, akinek ez a szakterülete, és aki ingyen is elment és ötletelt. Viszont cserébe, amikor a kivitelezésre kerül a sor, őt is megkérik, hogy tegyen ajánlatot – ha már előtte rászánta ingyen az idejét, akkor ne hagyják ki a meghívottak közül.

Pátyon templomot építünk. Ráköltöttünk már több száz millió forintot, a püspökségen meg tudtunk pályázni még negyvenmilliót. Ez így nem elég a templom felépítéshez, ezért számos munkafázisnál eleve olyanokat kerestünk, akik ingyen is vállalták a kivitelezést. Egy barátom például elvállalta a műszaki ellenőrzést, ami milliókban mérhető megtakarítás. Egész más előre közölni, hogy ingyen munkára keresünk valakit egy jó cél érdekében, mintha mismásolunk. És fontos, hogy mindenki csak annyi hozzájárulást vállaljon ingyen, amennyivel nem terheli meg magát túlságosan. Egy kis cégnek az ötmilliós megbízás jelentheti az alkalmazottai megélhetését, míg aki több százezer négyzetméter ipari padlót készít évente, annak belefér, hogy ingyen csináljon hatszáz négyzetmétert a Pátyon épülő templomban.

Schumicky György: – Én Solymáron lakom, ahol egy lelkes kis csapattal évek óta a szabadidőnket, sőt anyagiakat is áldozva szervezzük a majálist, aminek a munkálatai már februárban elkezdődnek. Ezen az egynapos rendezvényen ötezer ember fordul meg. Sokszor előfordult, hogy a fiatalok elvállalták egyes részfeladatok elvégzését, de végül nem jelentek meg, mert például előző este sokáig buliztak, és otthon aludtak, így minden ránk hárult. Mi pedig mérgelődtünk: akkor minek vállalták el?

Kevés olyan ember van, akire önkéntesként is teljes mértékben lehet számítani. A munka mellett az önkéntes munkát könnyen elhalasztja az ember, az csak másodlagos. Végül is mindenki a fizetett munkájából él meg. De mindez felelősség kérdése is. Biztosabban elkészül a munka, ha ahhoz önérdek, azaz fizetés kapcsolódik. Ha valaki nem tud valamit ingyen vállalni, nem szégyen. Ha azonban egy munkát elvállaltunk ingyen, attól kezdve ugyanolyan tisztességesen kell elvégeznünk, mintha fizetnének érte. Az elején kell tisztázni a keretfeltételeket, hogy ne legyen zsákbamacska. Egy másik szabály, hogy ha egyszer egy munkát elvállaltunk valamennyiért, akkor nem hivatkozhatunk arra, hogy valaki más feleannyi munkáért kétszer annyit kap.

Egyszer kimentem Lengyelországba egy alkalmi megbízás miatt. Amint megérkeztem, kezembe nyomtak egy kocsikulcsot és százezer svájci frank készpénzt. Az egyhónapos munkából tizenegy év lett, és ma is jóban vagyunk, mivel megbízható voltam, és amit vállaltam, azt meg is tartottam. Pedig egy írott szerződés nem volt közöttünk.

(Interjúnk második részét holnap olvashatják. Az ÉrMe Hálózat vezetőjével, Salzmann Zoltánnal készült beszélgetésünk pedig itt érhető el.)

Szilvay Gergely/Magyar Kurír