A világi oblátusok első nemzetközi kongresszusa

Az oblátusok világi személyek, akik életük hétköznapi kereteit el nem hagyva, oblációjuk által csatlakoznak egy monostorhoz és arra törekszenek, hogy Benedek Regulája szerint éljenek. Nem monasztikus szerzetesek, de a monostor lelki családjához tartoznak.

„A találkozóra a mintegy 24 000 oblátus képviseletében 300 résztvevőt várunk” – áll a szervezők közleményében. A „Közösség Istennel – közösség a világgal” mottó köré szerveződő találkozó középpontjában a bencés karizma sokféle kifejeződése és Szent Benedek üzenetének értéke és modernsége áll.

Az „Ora et labora” mottóhoz híven a kongresszus hét napján egymást váltják majd az imádság pillanatai, az előadások meghallgatása, a konferenciákon való részvétel, a munkacsoportok beszámolóinak megvitatása.
A közös találkozásra ad majd alkalmat Notker Wolf főapát és Celina Galinyte nővér koncertje is, valamint egy montecassinói kirándulás a bencés szerzetesség bölcsőjéhez. Ellátogatnak Castel Gandolfóba is, ahol XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadja majd a világ minden tájáról érkező oblátusok csoportját.

„Mint tudjuk, Szent Benedeket VI. Pál pápa 1964-ben Európa védőszentjévé nyilvánította. Az oblátusok kongresszusa alkalom arra is, hogy elmélyítsük Európa keresztény gyökereinek ismeretét. Ezek ugyanis olyan történelmi valóságot jelentenek, amelyet a monostoroknak az a szolgálata dokumentál, amelyet a világ emberi, filozófiai, tudományos fejlődésének tettek” – vallják a szervezők.

Az, hogy XVI. Benedek pápa a nyugati – és nem csak nyugati – szerzetesség atyjának nevét vette fel, mindenkit emlékeztet Szent Benedek s az általa elindított szerzetesség üzenetének egyetemességére. Kultúrájuk és lelkiségük ugyanis Itáliából kiindulva kisugárzott a régiből az új világba átlépő Európa felé, amely ma még gazdagabb azok által a kifejeződésformák által, amelyek a világ különböző részein virágzanak, s amelyek mind szót kapnak majd a kongresszuson – teszik hozzá a szervezők.

„Hit, Igazság, Tolerancia” című könyvében az akkor még bíboros Joseph Ratzinger Nagy Szent Gergely pápa (+604) Dialógusaiból idézi a Szent Benedek életének utolsó heteiről szóló részt. „A bencés rend alapítója (…) miközben az éjszaka sötétjébe nézett, hirtelen fényt látott, amely a magasból áradt, s szétoszlatta az éjszaka minden árnyát (…). Valami teljességgel csodálatos ment végbe ebben a látomásban, amit később maga Benedek így mesélt el: az egész világ mintha egyetlen napsugár belsejében jelent volna meg a szemei előtt…”.

Ratzinger bíboros megjegyzi: Szent Benedek állt a látomás pillanatában. „Egyenesen állni a monasztikus hagyományban annak az embernek a szimbóluma, aki görnyedtségéből felegyenesedett, aki már nem kuporodik össze, ami által csak a földet látná, hanem visszanyerte felegyenesedett tartását, s így szabad tekintete a magasságot szemléli. Így lesz látóvá. Nem a világ lesz kicsivé, hanem az ő lelke naggyá, mert már nem emésztik fel a dolgok, a fák, amelyektől nem látni az erdőt, hanem tekintete kinyílik az Egészre.”

Zenit/MK