Virágvasárnapi szentmise a Vatikánban

XVI. Benedek pápa körmenetben vonult a tér közepén álló obeliszkhez, megáldotta a pálma- és olajfaágakat, majd a bazilika előtt felállított oltárnál bemutatta a szentmisét. A Szentatyával koncelebrált Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke, illetve Luigi Moretti érsek, valamint Stanislaw Rylko bíboros és Joseph Clemens püspök, a Világiak Pápai Tanácsának képviseletében.

A világban tapasztalt rossz láttán nem szabad kegyes mondatok mögé bújnunk – hangsúlyozta a Szentatya. A kereszténység igazsága azt jelenti, hogy minél több önfeláldozást gyakorlunk Isten iránti szeretetből, annál nagyszerűbb és gazdagabb lesz az életünk. Homíliájában Benedek pápa emlékeztetett annak a zarándoklatnak a lényegére, amelyet Krisztus tett, amikor szamárháton bevonult Jeruzsálembe egy új ország uraként. A zarándoklat valódi célja az, hogy találkozzunk Istennel, imádjuk őt, és ezáltal helyére tegyük az életünk alapját képező kapcsolatot. Ezért gyűltünk ma össze – mondta a pápa – mert látni akarjuk Jézust.

Krisztus országa nem politikai hatalmon alapul, hanem kizárólag a szeretetből történő szabad csatlakozásra épül. Az egyetemesség mindig azt jelenti, hogy felülmúljuk önmagunkat, lemondunk valami személyesről. Az egyetemesség és a kereszt együtt járnak, csak így jön létre a béke. A pápa arra is figyelmeztetett, hogy mindez csupán spirituális alapelv lenne, hogyha az ember nem volna képes kimondani az igent Istennek. A mai világ gyakran el akar feledkezni arról a fontos igazságról, hogy az igaz élethez hozzátartozik az áldozathozatal, a lemondás is. Aki önfeláldozás nélküli életet ígér, az áltatja az embereket. Nincs sikeres élet áldozat nélkül.

„Ha visszagondolok saját életemre, éppen a lemondás gesztusai voltak a legnagyszerűbb és legfontosabb pillanatok” – mondta Benedek pápa. Jézus is képes volt igent mondani Istennek, felülemelkedve félelmén a rá váró szenvedéstől. Mi is panaszkodhatunk az Úr előtt, ahogy Jákob tette. Feltehetjük neki kérdéseinket a világ igazságtalanságai és saját nehézségeink láttán. Isten előtt nem kell kegyes mondatok mögé, álvilágba rejtőznünk. Az imádság azt is jelenti, hogy harcolunk Istennel, és Jákobbal együtt mondhatjuk neki: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz” (Ter 32,27). Ez megtanít bennünket arra, hogy keresztényként Isten akarata mindig fontosabb és igazabb a miénknél, és hogy az ő akarata az igazság és a szeretet.

Ezt a gondolatot fogalmazta meg a pápa a fiataloknak is, miután megáldotta az Ifjúsági Világtalálkozók vándorkeresztjét, amelyet az ausztrál fiatalok adtak át spanyol társaiknak, hiszen 2011-ben Madrid látja majd vendégül a világtalálkozóra érkező fiatalokat. Ha Isten igazsága és szeretete vezérel minket a lemondásban, akkor életünk egyre nagyszerűbb és gazdagabb lesz. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki odaajándékozza életét a mindennapi apró gesztusokban, amelyek hozzátartoznak a nagy döntésekhez, az megtalálja azt. Ez az igényes, de szép és egyben felszabadító igazság az, amelyet meg akarunk élni, mialatt a kereszt bejárja a földrészeket – zárta gondolatait a Szentatya.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír