Virágvasárnapja utáni gondolatok Böjte Csabától

Döbbenetes! Az Istenember földre borul és fölsír: „Hányszor próbáltalak összegyűjteni, mint kotlós a csibéit, de ti nem akartátok."

Karácsony éjjelén angyalait küldte a közénk jövő Isten, jelt rakott az égre, csillagot, hogy könnyebb legyen a szeretet, a jóság mellett dönteni! Heródes döntött, és a katonáit küldte válaszul.

Jézus Krisztus sír Jeruzsálem falai előtt. Sirat minket. Sír, de nem adja fel örök tervét, a szeretetben együtt élő nagy család álmát, ahogy Õ maga mondta: az Isten Országát. Döntés elé állít. Újból és újból kinyújtja felénk ölelő karjait az Isten.

Nem adja fel a teremtés célját: Isten Országát, hol nincsenek győztesek és legyőzöttek, hanem mindenki diadalmaskodik, hol a vállak egymás mellett feszülnek, és az álmok, a gondolatok nem kioltják, hanem alázattal hordozzák, felemelik egymást.

Mindannyian dönthetnénk az élet mellett. A mennyei Atya számára nincs jó és rossz gyerek. Õ a tékozló fiúkat hazavárja, hogy bűneiktől tisztára mosva magához ölelje őket. Milyen más lett volna az emberiség története, ha a virágvasárnap ujjongó tömegben ott lettek volna a főtanács emberei is: Kaifás, Heródes, Pilátus és a többiek? Nem kellett volna megélnünk nagycsütörtököt, nagypénteket, Jeruzsálem pusztulását, Mohácsot, a világháborúkat!? Igen, a Gonosz, mint ordító oroszlán jár körül és keresi, hogy kit nyelhet el. Mennyi vér és szenvedés? Dönthettünk volna a szeretet, a jóság, az élet mellett is.

Jézus Krisztus sír, sirat minket, de nem adja fel!

Húsvét hajnalán az első szava a reményvesztett emberiséghez, a bűnös Magdolnához: Menj, szólj a többieknek, találkozunk Galileában. Ne szomorkodjatok, folytatjuk ott, hol abbahagytuk. Legyőztem a Gonoszt, az élet bontakozik, megy tovább. A szeretetet, a bizalmat, az életet meg lehet ölni, el lehet pusztítani, el is lehet cinikusan temetni, de harmadnap feltámad. Diadalmaskodik!

Döbbenetes, az átdöfött szív újra él, szeret, remél! Nincs benne tétovázás, félelem, duzzogás, bosszúvágy, szemrehányás. Jézus bízik az ő Atyja alkotásában, az emberben. A mindmáig munkálkodó Isten hiszi, hogy a teremtés beérik, és az Õ országa eljön. Az élő szeretete nem eltapos, legyőz, hanem magához emel, megtisztít, életet ad!

Bennünket is saját képére, hasonlatosságára teremtett az Isten. Utunk egyéni és közösségi golgotákon, nagypéntekeken keresztül vezet. Egyetlen válasz a virágvasárnapi nemekre, a keresztre, a szívünket átdöfő lándzsák, vagy a gonosz szavak vasára egy csendes, indulatmentes újrakezdés, bizalommal teljes felhívás: Bízzatok! Nincs veszve semmi, az élet, a szeretet diadalmaskodni akar, és diadalmaskodni is fog. Gyertek szelíden, de határozottan, menjünk tovább a szeretet útján.

2004. december 5., de most 2006 virágvasárnapja után sem tudok mást tenni, mint némán leborulok a világért síró, bennünket összegyűjteni akaró Istenember mellé. Én igent akarok mondani, így csak egyetlen imám lehet „bocsásd meg nekik Atyám, nem tudják mit cselekednek!" Sírok, harmadnapon alázattal felállok, és az Úr hitével továbbmegyek. Igen, céltudatosan a szeretet útján továbbmegyek, mert hiszek a feltámadásban, a szeretet végső győzelmében. Abban a győzelemben, mely nem az embert, hanem a mi emberségünket, méltóságunkat tönkretevő bűnt, önzést, kapzsiságot győzi le. Határozott léptekkel továbbmegyek, mert hiszek a tiszta szeretetben, az önzetlen jóságban, az alázatos munkából kibomló közös hazánk, az Isten Országának eljövetelében.

Kisebb testvéri szeretettel, a feltámadás életet adó hitével ölellek, és tiszta szívvel kívánok, diadalmaskodó szent húsvéti ünnepeket,

Csaba testvér