„Vissza kell térnünk az Atyához” – interjú Erdő Péter bíborossal

Az interjúban többek között homíliájának néhány gondolatát emelte ki a hallgatóknak. „A bíborosi kollégium számos tagja ma Rómában a címtemplomában tart szentmisét, imádkozik a jelenlévő hívekkel együtt a pápaválasztásért – mondta el Erdő Péter. Ugyanakkor nagyböjt ideje van, nagyböjt negyedik vasárnapjának liturgiáját végezzük, és az evangélium pont a tékozló fiú története. Az ember joggal vonatkoztat el fogalmakat, fogalmaz meg a krisztusi tanítás alapján törvényeket is az életről, a bűnbánatról, az isteni irgalomról, a kegyelemről. De a mai ember sokszor inkább képekben érez, és történetekben fejezi ki még azt is, amit normának, amit követendőnek vagy megrendítőnek talál.

Valamiképpen talán a Jézusi stílus közelebb áll a mai emberhez, mint egy részletesebb és teológikus kifejtése ugyanennek a témának. Ott érezzük magunkat a fiatalabbik fiúnak a szerepében, aki emancipálta magát az apjától, kikérte az örökségét. A mi örökségünk az az életünk. Azt mondjuk, hogy add ki az örökséget, mert a mi kedvünk szerint akarunk bánni vele, akkor elindulunk egy úton, és az örökség elfogy, elkopik. Elkopnak a helyzeteink, az energiáink, ahogyan telik az élet. És egyszer csak úgy érezhetjük, hogy elfogyott körülöttünk a levegő, hogy akárhova fordulunk segítségért, mégsem az igazi. És akkor fel kell emelnünk a fejünket – és ez szól nekünk most nagyböjtben –, és meg kell néznünk, hogy hol van az az út, ami visszavezet az eredeti szépséghez, tisztasághoz, ami visszavezet az Istenhez. Tehát felkelek és Atyámhoz megyek. Ezt a megtérésre szóló felhívást adja elénk szuggesztív erővel a mai evangélium. Fontos dolog az, hogy ebben az Egyház segíteni hivatott az emberiséget. Tehát nekünk kell lenni a hazai húzónak, nekünk kell lenni az útjelzőnek, hogy merre is van az Atya háza, ahol minket szeretettel várnak.”

Homíliájában Erdő Péter nagy hangsúlyt fektetett a kiengesztelődésre: „A kiengesztelődésre Istennel elsősorban, és ez hozza maga után természetesen az emberrel és a világgal való kiengesztelődést is.”

Beszédében a bíboros rámutatott a kegyelemtan gazdagságára. Itt emlékeztetünk püspöki címerében olvasható jelmondatára: Initio non erat nisi gratia – Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem. Azzal kapcsolatban, hogy a konklávét is ez a kegyelem kísérje végig, hozzá tette: „Azt hiszem, hogy ezért imádkozunk, és minden bíboros ezért imádkozik, és reméljük, hogy sokan mások is. Úgy hallottuk, hogy ilyen akció is van, hogy fogadj örökbe egy bíborost, és az internet kiközvetíti, hogy ki az a név, akiért az adott személynek imádkozni kell.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír