Vitatott állami felszólítás a francia egyház felé

Cécile Duflot francia lakhatási miniszter a hajléktalanprobléma enyhítését célozva az utóbbi időben sokat foglalkozik a Párizsban üresen álló ingatlanokkal. Nyilatkozataiban már az is elhangzott, hogy a lakhatási válság elleni küzdelem részeként az üres épületek állami kisajátításán gondolkodik. Megfontolásait a miniszterelnök is támogatja, aki úgy véli, hogy a hajléktalanokra nem csak a hideg idő beálltával kell gondolni, hanem hosszú távú megoldásokat kell találni.

A párizsi egyházmegyét meglepte a miniszter asszony indítványa. „Nem tudok róla, hogy rendelkeznénk 'gyakorlatilag üresen álló' épületekkel” – reagált Charles Gazeau diakónus, az egyházmegye szolidaritási akcióinak felelőse.

A párizsi egyházmegye és a Francia Férfi és Női Szerzeteskonferencia (Corref) közös közleményt adott ki, melyben kijelentik, hogy mindannyian „máris sokat tesznek a hajléktalanok megsegítéséért”, illetve hogy „az egyház a miniszter asszony kisajátítási fenyegetései nélkül is számos projektet vezet.”

A párizsi egyházmegye 2008 óta működteti „Szolidáris tél” nevű programját. Ennek keretében idén 25 fővárosi plébánián 40-40, megfelelően felkészített önkéntes ad szállást és ellátást több száz hajléktalan embernek a téli hónapok idejére.

„Vacsorát adunk a hajléktalanoknak, akiknek lehetőségük van helyben tisztálkodni és aludni is – mondja el Bertrand Cavalier diakónus, a Szolidáris tél program koordinátora. – Másnap reggeli után át kell adnunk a termeket a hittanórák és a plébánia többi tevékenysége céljára. Az emberek szekrényekbe tehetik a holmijukat, és este ugyanott meg is találják őket.”

Charles Gazeau diakónus a La Croix kérdésére azt is elmondta, hogy mi a különbség az egyház akciói és a között, amit az állam kér: „A hirtelen megoldások soha nem hoznak igazi eredményeket a szegénység leküzdésében. Ha csak sürgető probléma idején avatkozunk be, akkor jó eséllyel ugyanazokkal a rászorulókkal kell foglalkoznunk minden évben.” A Szolidáris tél akció keretében befogadott hajléktalanok azonban nemcsak ételt és szállást, hanem szakszerű felkészítést is kapnak, melynek eredményeképpen 10 százalékuk valóban a kezébe veszi a sorsát. „Igyekszünk erre a pontra fókuszálni az erőinket – folytatja Charles Gazeau. – A legnagyobb nehézség ugyanis tél végén mutatkozik, amikor a befogadott emberek ismét az utcára kerülnek. Örülnénk, ha az állam jobban segítené a társadalomba való beilleszkedésüket.”

La Croix/Magyar Kurír