Vízkereszt – 2006. január 6.

Isten van annyira végtelen, hogy nem csorbul emberi keretbe zárva sem, az ember pedig nem veszítette el fogadókészségét, a háromkirályokban ott van minden ember.

Az első király aranyat visz, amely kifejezi a tiszteletet a nagy ember iránt. A második tömjént visz, amelynek füstje Istenhez száll, s kifejezi az istenhitet, a harmadik mirhát visz, amelyet azidőtájt a temetéseknél használtak, s ez kifejezi Jézus kereszthalálát.

Nem tudjuk mi sem az összes lehetséges módon kifejezni Isten iránti tiszteletünket. Vannak közülünk, akik anyagi értékeik aranyával segítik a másikban jelentkező Jézust. Mások szellemi értékeik tömjénjével teszik ugyanezt. Legérdekesebb a mirha, amely azok ajándéka Istennek, akiknek se pénzük, se tudásuk, de van áldozatkészségük, és vallják, hogy Jézus halála ad értelmet az emberi áldozatoknak is.

Jó lenne, ha senki nem akarna negyedik király lenni, aki nem megy el Jézushoz, mert önmagát isteníti. Elfelejti a mirhát, az aranyat és a tömjént pedig önmagának megtartja.

Sánta János