Vurum József püspökre emlékeztek Nagyváradon

Vurum József három egyházmegyének állt az élén. Halálakor mégsem számos gyakorlatias tettét sorolták az őt búcsúztató szónokok, hanem magáról az egyéniségéről beszéltek – fogalmazott beszédében Spányi Antal püspök.

Vurum József Nagyszombatban született 1763. november 27-én, polgári családban. Szülővárosában, majd Trencsénben és Pozsonyban végezte iskoláit, kiemelkedő eredménnyel. 1781-ben a nyitrai egyházmegye kispapjaként kezdett teológiai tanulmányokba Pozsonyban, amelyet Bécsben, a nagyhírű Pazmaneumban fejezett be. 1788. szeptember 18-án szentelték pappá. Pályakezdőként a nyitrai püspöki aulába került szertartónak és jegyzőnek. 1791-ben az újjáalakuló szemináriumban egyháztörténet tanára, majd 1803-ban szentszéki bíró lett. Rendezte a nyitrai püspöki levéltárat. Püspöke, Fuchs Ferenc 1805-ben Eger érsekévé emelkedett, és megbízható munkatársát magával vitte új székvárosába.

I. Ferenc császár és király 1816. június 2-án nevezte ki székesfehérvári püspöknek. VII. Pius pápa 1816. szeptember 24-én erősítette meg a döntést. Báró Fischer István egri érsek szentelte püspökké 1816. november 10-én a Budavári Nagyboldogasszony-templomban, Kámánházy László és báró Perényi Károly püspökök segédletével. Székesfehérvári beiktatására 1816. november 16-án került sor.

Olyan főpásztor volt, akinek mentalitása leginkább Ferenc pápáéhoz hasonlítható. Úgy rendelkezett, hogy amit csak az ünnepségre szánt anyagiakból meg lehet spórolni, azt juttassák a szegényeknek. Az elesettek, a legszegényebbek, a fogyatékkal élők felé fordult egész életében – fogalmazott beszédében Spányi Antal püspök. Kiemelte: halála előtt pár hónappal írt végrendeletével a zsolnai árvaházat, a nyitrai szegényházat (amelyet maga alapított 1831-ben, a kolerajárvány idején), a váci süketnémákat ellátó és a pesti vakokat gondozó intézeteket, a nyitrai aggpapok házát segítette anyagiakkal; nagy összegű alapítványokat tett szűkölködő iskolamesterek megsegítésére is.

Sokat tett a papjai közötti egység kialakításáért. Szisztematikus munkával bejárta az egyházmegyét: 1817-1818 folyamán összesen nyolcvan plébánián végzett canonica visitatiót. Fehérvári püspökként két új plébániát alapított, Pákozdot és Sárpentelét. Megszámlálhatatlan templom felszerelését támogatta bőkezűen. Váradolasziban kórházat alapított, Nyitrán a nőnevelésnek vetette meg az alapjait.

Tisztelte a múlt forrásait, azokra épített e jegyzőkönyvekben. Összegzései a következő évtizedekre meghatározó, szilárd jogi alapot teremtettek minden utóda számára a kormányzáshoz. Támogatta jeles történetírók munkáit. Tehetséges papjait könyvekhez juttatta és bőkezűen támogatta őket, ha a doktorátus megszerzését tűzték ki célul. Támogatta a vármegye tömlöcében raboskodók taníttatását. Gondosan és szakszerűen felügyelte uradalmainak gazdálkodását; sokat tett a Sárvíz környéki mocsarak lecsapolásáért és a terület gazdasági művelés alá vonásáért – ismertette beszédében Spányi Antal.

Vurum püspökben a bölcs és elvhű hazafit is láthatjuk – emelte ki a főpásztor. – Rá hárult annak a feladata, hogy I. Ferenc császár és király pesti látogatásakor 1820-ban az ünnepi köszöntőt elmondja. E jeles pillanatban óvatosan bár, de hangot adott a magyarság elégedetlenségének az ország rendi hagyományaitól elrugaszkodott, országgyűlés összehívását mellőző, pusztán rendeletek által történő kormányzása miatt. Nem tette ezt harsányan, nem tette ezt kemény szóval – de ő volt az egyetlen, aki az ünnepségsorozat alatt nem pusztán hajbókolt az uralkodónak, hanem igaz tükröt tartott neki. Később több reformországgyűlésen is részt vett, s aktívan bekapcsolódott az azokat előkészítő bizottsági munkálatokba is.

Szívén viselte a magyarországi katolicizmus egészének ügyét. Kortársai az 1822. évi pozsonyi nemzeti zsinat lelkének nevezték – emlékezett vissza Spányi Antal megyés főpásztor Vurum József püspökre. 

Magyar Kurír

Kép: Szemere János