Walter Kasper bíboros szentmisével zárta le az Ökumenikus Imahetet

Vatikán: „Imádkozzunk és tevékenykedjünk Krisztus követőinek egységéért, a nehézségek ellenére, anélkül, hogy engednénk az elcsüggedés kísértésének” – ezzel az üzenettel zárta le január 25-én, vasárnap este az Ökumenikus Imahetet Rómában Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke.
Kasper bíboros a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában II. János Pál pápa nevében vezette az ökumenikus ima szertartást. A vesperáson részt vettek a különböző keresztény egyházak és közösségek képviselői és hívek ezrei, akik zsúfolásig megtöltötték a népek apostolának sírja fölé épített templomot.
A Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke homíliáját békeköszöntéssel kezdte: „Shalom! Pax vobiscum! Béke veletek!”
Örömmel üdvözölte a római keresztény felekezetek képviselőit, majd utalt arra a sajátos kapcsolatra, amely idén a híveket a közel-keleti, különösen a szíriai keresztényekhez – mivel Aleppóban készítették elő az ökumenikus imahét szövegeit – fűzi. „Imádkozzunk azért, hogy a béke visszatérhessen a világnak erre a sokat szenvedett térségére. Itt volt az első évszázadokban a gazdag keresztény kultúra bölcsője, ahol azonban ma a keresztények kisebbségben vannak, de jó példát adnak az ökumenikus együttműködésre. Az emberek mindig is reménnyel és nosztalgiával tekintenek a békére, ellenzik az erőszakot, a háborút, és abban hisznek, hogy a békéé lesz az utolsó szó. A béke nem jelenti pusztán azt, hogy hallgatnak a fegyverek. A béke az a rend, amelyet Isten akart minden dolog részére. A béke az a világ, amelyben az emberek erőszak nélkül élnek együtt, szabadságban és boldogságban. A béke a világegyetem, a nemzetek között és az egyes népeken belüli béke, a szívek békéje” – mondta Kasper bíboros, majd az egység témájáról szólt. Az egységet nem tudjuk pusztán saját erőnkből helyreállítani. Jézus ránk hagyta békéjét, szívünkbe oltotta lelkét, nem ezét a világét, hanem a béke, az igazság, a kiengesztelődés, a szelídség, a szeretet lelkét, amely átalakítja önzésünket, és új emberekké tesz bennünket.
A béke üzenetének sürgető időszerűségével szemben szívünket fájdalom és szégyen tölti el, mert világunk, sőt egyházaink is más valóságot tükröznek. Egyházaink különváltak, a történelem során tanúságtételük egymással ellentétes volt.
Elismerhetjük, hogy az elmúlt évtizedekben, Istennek hála, jelentős előrehaladás történt az ökumenizmus terén. Nem használjuk többé a gyűlölet, a megvetés, az egymás kigúnyolásának kifejezéseit. A testvériség új lelkisége bontakozott ki, együtt élünk, dolgozunk, imádkozunk, barátokká lettünk. Nem színlelhetjük azonban azt, hogy minden tökéletes. Miután betemettük az egykor elválasztó árkokat, most azt tapasztaljuk, hogy új szakadékok nyílnak az etika terén. Ha csak emberi erőforrásainkra támaszkodnánk, akkor okunk lenne aggodalomra, de a keresztények a remény emberei. Mint ahogy a II. Vatikáni zsinat tanítja, az ökumenikus mozgalom Isten Szent Lelkének indíttatására kezdődött.
Szent Pál apostol ünnepe sugallja, hogy melyik irányban haladjunk tovább. A megtérésnek saját magunkban kell elkezdődnie, az ökumenizmus továbbá önbírálat gyakorlására késztet – mondta Kasper bíboros, majd a párbeszéd jelentőségére utalt. Ne gondoljuk, hogy az ökumenizmus elszegényedéshez vezet, hanem éppen ellenkezőleg, a gazdagodás és a növekedés folyamata. Kövessük Szent Pál apostol felhívását, amely világos: „méltóan éljetek ahhoz a hivatáshoz, amelynek részesei lettetek, igaz alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fönntartsátok a lelki egységet. Ne keressük tehát a másik gyengeségét, hanem segítsük egymást a nehézségek leküzdésében. Ez az ami egyesít bennünket, ez a béke alapja.” VR/MK