Walter Kasper Durham egyetemének díszdoktora

Kitekintő – 2006. január 19., csütörtök | 9:18

„A keresztényeket évszázadokon keresztül elválasztó tanbeli különbségek megszüntetése területén ma már jóval közelebb jutottunk a megoldáshoz, mint a múltban, ám sajnálatos módon most az etikai kérdésekkel kapcsolatos nézetkülönbségek emelnek válaszfalat az egyházak közé.”

Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsának elnöke az angliai Durham városának egyetemén, ahol átvette díszdoktori kitüntetését, az ökumenikus törekvések mai nehézségeiről beszélt.

Az elmúlt napokban tartott tudományos értekezleten 140 tudós és püspök vett részt, akik arra kerestek választ, hogy milyen kezdeményezésekkel lehetne új lendületet adni az ez idő szerint válságban lévő ökumenikus párbeszédnek. A II. Vatikáni Zsinat után tapasztalt örömteli fejlődés ugyanis az utóbbi években megtorpant és előre nem látható akadályok merültek fel, amelyek miatt megváltozott az ökumené szellemi légköre.

Európában és Észak-Amerikában újfajta megosztottság és széttöredezés tapasztalható. A homoszexualitás, az abortusz és az eutanázia kérdésével kapcsolatban igen súlyosak a konfliktusok. Ezek rendkívül érzékeny és vitatott témáknak számítanak, jóllehet nem ezek alkotják a keresztény igazságok hierarchiájának a csúcsát – mint amilyen például a Krisztusba, mint egyetlen üdvözítőbe vetett hit.

Az ökumenikus kapcsolatokat az is megnehezíti, hogy még az egyes egyházakon belül is rendkívül nagy a nézetkülönbség az említett kérdésekben. Ez a helyzet érvényes az anglikán közösségre is. Kasper bíboros véleménye szerint ebben az összetett és kiábrándító helyzetben a keresztényeknek ezért arra kellene keresniük a választ, hogy mi az ökumené igazi célja . Természetesen a cél nem lehet az, hogy az összes keresztény egyház egymásba olvadjon, mintha csak egy nagyvállalatról lenne szó.

A keresztények feladata elsősorban az, hogy egyek legyenek a hitben, a szentségekben, az evangélium hirdetésében és az életszentségre való elhivatottságban. Az a tény, hogy az egyház egysége a Krisztus szentségében való részvételre épül, reális következményekkel jár az egyház formáját illetően. A szentségre meghívott egyháznak prófétai küldetést is be kell töltenie, vagyis meg kell hallgatnia és vezetnie kell a világot, és evangéliumi reménnyel kell eltöltenie azt.

Ebben az értelemben az utóbbi évekre jellemző etikai megosztottság nem elhanyagolható az egyház igazi természetének megértése szempontjából. A katolikus egyház a maga részéről ki akar tartani ökumenikus elkötelezettsége mellett, de nem úgy, hogy magába olvasszon minden keresztényt, hanem inkább azáltal, hogy „spirituálisan megújult egyházat” valósítson meg, amelyben beteljesedik igazi természete: vagyis az, hogy egy és szent, amint azt az Apostoli Hitvallás megfogalmazza.

VR/Magyar Kurír

Kép: www.kirchen.de