Walter Kasper: „Nem akadály, hanem kihívás a párbeszédre…”

Számos visszhang érkezik a Szentszéki Államtitkárság február 4-én kelt jegyzékére, a nagypénteki liturgia „Imádkozzunk a zsidókért is” fohászának szövegmódosításával kapcsolatban, amelyről korábbi hírünkben beszámoltunk.

A zsidók kedvezőtlenül fogadták az imádságnak azt a részét, amely Izrael népének üdvözülésére vonatkozik: e szerint el kellene ismerniük, hogy az üdvösségre jutás Jézus Krisztuson keresztül történik, aki minden ember Üdvözítője. A kérdéssel kapcsolatban a Radio Vaticana Walter Kasper bíborossal, a Keresztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsa elnökével készített interjút, aki egyben a dikasztériumon belül a zsidósággal való vallási kapcsolatok bizottságának elnöke.

„A zsidókkal való kapcsolat története összetett és nehéz, amelyet mindig sajátos érzékenység jellemez. A rendkívüli szertartásban (az 1962-es Római Misekönyvben) szereplő ima kissé sértő volt, mert a zsidók vakságáról szólt. A pápa ezt az utalást eltörölte, ugyanakkor hangsúlyozni kívánta, a zsidóság és a köztünk lévő sajátos különbséget. Sok közös pont van vallásunkban: Ábrahám, a pátriárkák, Mózes… Jézus is zsidó volt és anyja, Mária is zsidó asszony volt. Sok minden közös, de van egy sajátos különbség: Jézus a Krisztus, vagyis a Messiás, Isten Fia, és a különbséget nem titkolhatjuk el. A Szentatya ezt akarta mondani: Jézus Krisztus minden ember Üdvözítője, a zsidóké is. Ezt fejezi ki az ima. Az Izrael népével kötött szövetség mindmáig érvényes, mert Jézus Krisztus tette azzá halálával. Amennyiben ez az ima most a zsidók megtéréséről szól, nem azt jelenti, hogy missziót akarunk végezni körükben. A pápa Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének 11. fejezetét idézi, amelyben Pál azt mondja: amikor a pogányok összessége belép (az egyházba), majd egész Izrael üdvözül. Ez egy eszkatológikus remény. Nem jelenti azt, hogy mi most missziót fogunk végezni: tanúságot kell tennünk hitünkről, ez egyértelmű. De azt mondanám: a múltban használt nyelvezet gyakran megvető volt a zsidókra vonatkozóan, ahogy azt Jules Isaac egy híres zsidó mondta. Most a különbözőségben ott van a tiszteletben tartás. Kölcsönösen tiszteletben kell tartanunk a köztünk fennálló különbséget. De most már nem megvetés fejeződik ki, hanem tiszteletben tartás.” – mondta Walter Kasper.

Arra a megállapításra, miszerint néhány zsidó közösség ezt a liturgikus módosítást akadálynak tekinti az Egyházzal való párbeszédben, a bíboros így válaszolt:

„A párbeszéd előfeltétele mindig az, hogy tiszteletben tartsuk a másik álláspontját és identitását. Mi tiszteletben tartjuk a zsidók önazonosságát, és nekik is tisztelniük kell a miénket, amit nem rejthetünk véka alá. A párbeszéd éppen erre a különbözőségre épül: arra, ami közös és arra, ami különböző bennünk. Én ezt nem akadálynak látom, inkább kihívásnak egy igazi teológiai párbeszédhez.”

Magyar Kurír

Kép: www.effedieffe.com