A XI. rendes püspöki szinódus megbeszélései

 A bíboros a szinódusi megbeszélések érdekes újdonságaként említette, hogy minden nap végén, a megbeszélések utolsó órájában az atyák közül bárki szabadon hozzászólhat az elhangzott előadásokhoz, és javaslatokat terjeszthet elő.

A spontán hozzászólásokkal kapcsolatban az első napok tapasztalata után úgy döntöttek, hogy némileg megszigorítják a médiának nyújtott tájékoztatást. A nyelvi csoportok szóvivői ezentúl csak az érintett témákat jelölik meg, anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznának és közölnék a felszólaló nevét. Amint az olasz nyelvi csoport szóvivője, Giorgio Costantino atya elmondta, így a szinódusi atyák oldottabbak és bátrabban fejtik ki véleményüket a felmerülő problémákról. A többi nyelvi csoport szóvivői is hasonló magyarázatot adtak, hangsúlyozva, hogy ezt nem felsőbb utasításra teszik.

A világ minden részét és kultúráját képviselő főpásztorok hozzászólásai tükrözik az egyes világrészek, vagy országok sajátos viszonyait. A főpásztorok egy része a szentmise bemutatását illetően a liturgikus előírásokat megsértő túlkapásokkal foglalkoznak, akár a papok, akár a laikusok részéről történik ez, míg mások, főként a távoli országokból, földrészekről érkezett püspökök számára a legfőbb gondot a paphiány jelenti. Szeretnék biztosítani a híveknek számára a szentmisét, de nincs elég pap, aki misézne.

A visszaélések, túlkapások sorában a püspökök közül néhányan kifogásolták a kézből áldozást, mások azt rótták fel, hogy a szentbeszéd túl hosszú, vagy hogy a papnak fenntartott részeket a hívek is imádkozzák a mise alatt. Egyesek szóvá tették, hogy sok olyan pap van, aki magányosan, a hívek részvétele nélkül mondja a szentmisét. Javier Echevarria, az Opus Dei prelátusa azt sürgette, hogy gondolják újra a szentmise bemutatásának egyes módozatait. Nem tartja szerencsésnek a koncelebráló papok túlzott számát.

Több szinódusi atya viszont azt a nézetet vallja, hogy a túlkapások helyett vagy legalábbis mellett a pozitívumokról is beszéljenek, pl. arról a 450 ezer papról, akik értékes szolgálatot végzenek az egyház és a világ számára. Egyesek szerint jobban kellene hangsúlyozni a szentmise áldozati jellegét és Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben.

Ruini bíboros, az Olasz Püspöki Kar elnöke a kölni ifjúsági világtalálkozó kapcsán arra a kérdésre keresett választ, hogy miként lehet közvetíteni a fenti gondolatot a fiatalok felé, akik olyan kulturális környezet hatása alatt élnek, amelyben csak az minősül valódinak, amiről személyes tapasztalatot szereznek.

A nyugati püspökök egy része számára aggasztó a hívek eltávolodása a hittől, a spirituális értékektől A távolabbi országokból érkező főpásztorok számára viszont a paphiány jelent aggodalmat, amely következtében legfeljebb háromhavonként tudnak misézni egy-egy helyen.

Egy nigériai érsek azt ajánlotta, hogy engedjék áldozáshoz azokat a keresztény nőket, akik muzulmánokkal kötöttek házasságot. Másként úgy érzik, hogy kizárják őket az egyházból, azon túl, hogy keresztény vallásuk miatt társadalmilag is a kitaszítottság állapotában élnek.

Tadeusz Kondrusiewicz érsek, a moszkvai Istenanya egyházmegye főpásztora a felekezetek közötti kapcsolatok, elmélyítését hangsúlyozta. Moszkvában mindössze 2 katolikus egyházközség létezik az 500 ortodox plébánia mellett, ám vannak olyan ortodox hívők, akik a katolikus plébániára járnak gyónni.

VR/Magyar Kurír