
Az elmúlt két hónap rendezvényei – két konferencia a hozzájuk kapcsolódó pápai kihallgatással, egy kiállítás, valamint az évfordulós pápai szentmise – természetesen nem kerülték meg XII. Piusz történelmi szerepének értékelését sem. A már évek óta hozzáférhető források (a Vatikáni Levéltár 1939-ig kutatható, ám a hadifoglyokra vonatkozó anyagai 1947-ig, a világháborús anyagokat pedig már évtizedek óta publikálták), illetve az újabb kutatások eredményeinek fényében mutattak rá Pacelli pápa érdemeire és a szovjet eredetű hamis legenda tarthatatlanságára.
A Szentatya emellett finoman de határozottan fejezte ki eltökéltségét a boldoggáavatási eljárás folytatása mellett: „imádkozunk, hogy sikeresen haladjon tovább Isten Szolgája XII. Piusz boldoggáavatási eljárása”. Tarcisio Bertone bíboros államtitkár pedig kijelentette, hogy az „vallási kérdés, amit mindenkinek tiszteletben kell tartania, és ami sajátos természetéből fakadóan a Szentszék kizárólagos illetékességébe tartozik”.
De a Szentatya igazi célja a megemlékezésekkel inkább az volt, hogy kiemelje XII. Piusz egyháztörténeti jelentőségét, s konkrétan a II. Vatikáni Zsinat előkészítésében játszott szerepét. Ahogyan azt Rino Fisichella, a Lateráni Pápai Egyetem rektora megfogalmazta: XII. Piusz nélkül valószínűleg nem lett volna II. Vatikáni Zsinat, hiszen azt teológiai értelemben ő készítette elő.
XVI. Benedek rámutatott, hogy az 1943-ban kiadott Mystici Corporis enciklika az embereket a megtestesült Igéhez fűző lelki, illetve látható kapcsolat leírásával első ízben foglalta össze azokat a dogmatikai és teológiai alapokat, amikre később a Lumen gentium zsinati konstitúció épült. A szintén 1943-as Divino afflante Spiritu enciklika fektette le a Szentírás tanulmányozásának hittani szabályait, megnyitva az utat a bibliai szövegek tudományos, az irodalmi műfajok sajátosságát is figyelembe vevő kutatása előtt. Az 1947-ben kiadott Mediator Dei enciklika pedig a liturgikus mozgalomnak adott új lendületet. De a zsinat más jelentős témáinak előkészítéséhez is hozzájárult XII. Piusz, a szerzetesekről (Sacra virginitas), a missziókról (Evangelii praecones és Fidei donum), vagy a tömegkommunikációról (Miranda prorsus) kiadott enciklikái révén.
Szintén ő volt az, aki az életszentséget mindenki számára elérhető ideálként mutatta be a minden nemzetet, élethelyzetet és foglalkozást képviselő emberek széleskörű szentté avatása révén. Mária mennybevétele dogmájának kihirdetésével a figyelmet létezésünk eszkatologikus dimenziójára kívánta irányítani, illetve hangsúlyozni a női méltóságot. Figyelemre méltó, ahogyan a Szentatya kiemelte „a halhatatlan pápa” tanításából a különböző szakmai szervezetekhez – újságírók, orvosok, tudósok, politikusok – intézett beszédeinek újszerűségét, amelyekből a napjainkban jelentkező új problémák vonatkozásában is hasznos iránymutatást lehet nyerni.
Szentatyánk kijelentette, hogy XII. Piusz „termékeny és sokrétű tanítása a mai keresztények számára is felbecsülhetetlen értékkel bír”. Mert az egyház, ami Krisztus teste lévén élő szervezet, folyamatosan fejlődik, de fejlődése koherens módon valósul meg. Ez magyarázza, hogy XII. Piusz tanításának örökségét a II. Vatikáni Zsinat magáévá tette, ahogyan azt a dokumentumaiban található bőséges idézetek és utalások mennyisége is tanúsít: „a Szentírást leszámítva ez a pápa a leggyakrabban idézett hiteles forrás”. És ezek az utalások „gyakran a zsinati szövegek tényleges kiegészítő részét képezik”, vagyis nem csupán a szöveg állításainak magyarázatául és igazolásául szolgálnak, hanem „azok értelmezési kulcsát nyújtják”. XII. Piusz pápa személye tehát az Úr „rendkívüli ajándéka egyháza számára, amiért mindannyiunknak hálásnak kell lennünk”.
Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír
Kapcsolódó dokumentumok:
• XVI. Benedek beszéde a „Pave the Way Foundation” konferenciájának résztvevőihez.
• XVI. Benedek homíliája XII. Piusz halála 50. évfordulóján.
• XVI. Benedek beszéde a „XII. Piusz tanításának öröksége és a II. Vatikáni Zsinat” konferencia résztvevőihez.
• Tarcisio Bertone bíboros beszéde a „XII. Piusz tanításának öröksége és a II. Vatikáni Zsinat” konferencián.