A pápa kifejtette: új reményekkel és lehetőségekkel áthatott világunkban az a benyomásunk, hogy az erkölcsi egyetértés egyre kevésbé van jelen és ennek következtében az együttélés alapját jelentő struktúrák már nem működnek. Sokakban felmerül, hogy a civil társadalom védelmére rendelt erők munkája tehát sikertelenségre van ítélve. Nekünk, keresztényeknek ebben a helyzetben az a felelősségünk, hogy újra megerősödjön bennünk a hit megvallása, hogy jót cselekedjünk, bátran az emberek mellett legyünk örömükben és szenvedésükben, létük boldog és sötét pillanataiban egyaránt.
A Szentatya ezt követően kiemelte, hogy ma nagy hangsúlyt fektetünk lét szubjektív dimenziójára. Egyrészt ez jó, mert az embert és méltóságát helyezi a gondolkodás és a cselekvés középpontjába. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az ember méltóságát Isten szeretetteljes tekintetében, hozzá való viszonyában nyeri el. A szubjektív dimenzióra helyezett hangsúly akkor jó, ha rávilágít a lelkiismeret értékére. Itt súlyos kockázat áll elő, mert a modern gondolkodásnak korlátozott a felfogása a lelkiismeretről. Eszerint nincsenek objektív vonatkozási pontok annak meghatározásában, hogy mi az értékes és a jó, hanem az egyén a maga megérzéseivel és tapasztalataival válik mércévé. Eszerint tehát mindenkinek megvan a maga igazsága és saját erkölcse – mutatott rá XVI. Benedek.
Ennek a legnyilvánvalóbb következménye, hogy a vallás és az erkölcs a személy magánszférájába szorul. A hitnek értékeivel és megnyilvánulásaival együtt nincs többé joga helyet nyerni a közéletben. Míg egy részről a társadalomban egyre fontosabb a pluralizmus és a tolerancia, a vallás egyre inkább peremre szorul és jelentőségét veszti, idegenné válik a civil világ számára és korlátozódik hatása az emberi életre.
Ezzel szemben a keresztények számára a lelkiismeret segítségével az ember felismeri az igazságot, és még inkább érzi a hívást annak keresésére és megtalálására. Szükséges, hogy az ember megnyíljon az igazság és a jó előtt, hogy szabadon és tudatosan be tudja fogadni azt. A személy egyébként a szeretet és az igazság tervének kifejeződése, hiszen Isten „tervezte” meg.
A láthatáron megjelenő kihívások arra ösztönöznek, hogy Isten és ember újra találkozzon, a társadalom és az intézmények újra találjanak rá „lelkükre”, spirituális és erkölcsi gyökereikre, hogy újra következetes vonatkozási pontot jelentsenek az etikai és jogi értékek, valamint a gyakorlati cselekvés. A keresztény hit és az egyház mindig hozzájárul a közjó és a hiteles emberi fejlődés előmozdításához. Az egyházi szolgálat és a lelkigondozás is tanúsítja az állam és az egyház találkozásának gyümölcsöző mivoltát, amelyet a rendőrség munkatársainak biztosít.
Beszéde végén a pápa rámutatott: a közhivatalnokok hivatása az, hogy jó példával járjanak elöl az egészséges laicitás és a keresztény hit közötti kapcsolat terén. Szolgálatuk hatékonysága a szakmai felkészültség és az emberi értékek kombinációjának eredménye. Ezek közé tartozik egyrészt a biztonsági eszközök és rendszerek modernizálása, valamint az emberi jellemzők összessége, mint például a türelem, a kitartás a jóban, az áldozat és a meghallgatásra való készség. Mindez az állampolgárok, különösen a nehézségben élő emberek javát szolgálja.
A Szentatya végül azt kérte a rendőrség képviselőitől, hogy az embert mindig, mint végcélt vegyék figyelembe. Továbbá arra hívta őket, hogy olvassák Isten szavát és elmélkedjenek róla, hogy cselekedeteik forrását jelentse és ösztönzést nyerjenek belőle tevékenységükhöz. Majd Szűz Mária és védőszentjük, Szent Mihály arkangyal oltalmába ajánlotta őket.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír