XVI. Benedek apostoli útjai

XVI. Benedek nemzetközi utazásai több érdekességgel is bírtak. A fogadására összegyűlt hatalmas tömeg előtt a pápa soha nem „játszotta a pápát”. Mindig távol tartotta magát a nyilvános beszédek bevett trükkjeitől, és soha nem akarta többnek mutatni magát, mint ami: igényes, de szerény tanítónak. A legszembetűnőbbek azok a mély tartalommal bíró, meditatív csendek voltak, melyeknek a volt pápa kérésére Kubától Fatimáig, Londontól Madridig, Luandától Betlehemig az egész hallgatóság átadta magát.

Egy másik érdekesség, hogy XVI. Benedeket mindenhol lelkesen fogadták, azokban az országokban is, amelyek esetében a legtöbben előre kudarcnak ítélték a tervezett látogatást. Ki gondolta volna, hogy a pápát ekkora szeretettel fogadják az anglikán Nagy-Britanniában, az antiklerikális Mexikóban, a kommunista Kubában, vagy éppen az elvilágiasodott Franciaországban?

És annak ellenére, hogy XVI. Benedekre egy kicsit mindig rávetült elődje, a szenvedélyes utazó, és a tömegeket olyannyira kedvelő II. János Pál árnyéka, a ma már nyugalmazott pápa képes volt utazásai során olyan alapos és elgondolkodtató tanításokat adni, hogy távozása után szavai még sokáig visszacsengtek hallgatósága fülében.

XVI. Benedek egyszerűsége és mesterkéletlensége ellenére gesztusaiból nem hiányzott a jelképes tartalom, gondoljunk csak arra a derűs kitartásra, amellyel a pápa a madridi ifjúsági világtalálkozón kitört vihar dacára a fiatalokkal maradt; szinte tapintható szomorúságára a Ciszjordániában húzódó izraeli válaszfal láttán; egy bátor ellenzéki kiáltására a szabadságért a pápa Santiago de Cubában tartott miséje előtt; az elfátyolozott arcú fiatal muzulmánokra, akik a katolikus cserkészekkel együtt várták a pápát a Bejrúti reptéren; a pápa együttérző csendjére Auschwitzban; vagy imájára a jeruzsálemi Siratófal előtt.

XVI. Benedek látogatásait a Vatikán mindig pasztorációs, és nem politikai célú utazásokként jelölte meg, de amikor a nunciatúra elhelyezkedése okán a pápa 2010. június 4. és 6. között pontosan azon a „zöld vonalon” aludt, amely Ciprusban elválasztja egymástól az ország görög ortodox részét a sziget török muzulmán felétől, akkor joggal állapíthatta meg a világ, hogy bizonyos helyeken milyen keskeny határ választja el egymástól a pasztorációs jelleget a politikaitól, a teológiait a földrajzitól.

XVI. Benedek utazásai első óráit sajátos sajtókonferenciákkal töltötte: újságírók kérdéseire válaszolt a repülőgépe hátsó részében. A kérdéseket az újságírók előbb átadták Federico Lombardi vatikáni szóvivőnek, aki felolvasta őket a pápának. A pápa pedig spontán módon válaszolt rájuk, néha röviden, néha részletesen, de mindig nagyon pontosan, és válaszaival megadta az utazás alaphangját.

A pápa napirendjét az utazások alatt is nagyon körültekintően határozták meg. Pápasága utolsó éveiben minden esetben figyeltek rá, hogy XVI. Benedek az összes étkezését egymagában költhesse el, ebéd után mindig legyen alkalma lepihenni, és esténként soha ne kelljen sokáig ébren maradnia. Mindezek ellenére a pápát az utazások kimerítették, főleg az időeltolódás, melyhez csak napok múlva szokik hozzá az ember. Hazaérve repülőgépe gyakran landolt a római Ciampino reptéren, mely csupán tíz percre fekszik a pápa pihenését biztosító castel gandolfói rezidenciától.

De XVI. Benedek Olaszországon belüli utazásai is jelentősek voltak. 2009-ben és 2012-ben is látogatást tett a földrengés sújtotta lakosság körében. 2007-ben Nápolyban és 2010-ben Palermóban felszólalt a helyi egyházak maffia elleni harca mellett. 2011-ben Assisibe látogatott, ahol elődje nyomdokaiba lépve párbeszédet folytatott a többi vallás képviselőivel, és újdonságként az ateistákkal is. 2012-ben Milánóban családok jöttek el hozzá a világ minden tájáról, hogy meghallgassák szavait.

Két külföldi utazás hiányzott XVI. Benedek repertoárjáról, melyek szintén nagy jelentőséggel bírtak volna. Az egyikről szó is esett, de a másik fél miatt mindig el kellett halasztani: tervben volt, hogy a római pápa találkozik az orosz pátriárkával Moszkvában, vagy esetleg valamilyen „semleges területen”, például Ausztriában. A körülmények azonban orosz oldalon soha mutatkoztak kedvezőnek, a pápa látogatását ugyanis az Urálon túl könnyen hittérítő szándékúnak értelmezték volna. A másik utazás egyelőre csak gondolatban merülhet fel: mi lehetne nagyobb jelentőségű annál, ha egy nap a pápa Kínába látogathatna?

La Croix/Magyar Kurír