XVI. Benedek az Úrangyala előtt: Az életszentség „minden megkeresztelt ember hivatása”

Vatikán: XVI. Benedek pápa az Úrangyala elimádkozása előtti szokásos beszédében az elmúlt hétekhez hasonlóan újra egy zsinati dokumentumra hívta fel a figyelmet. Gondolatainak középpontjában ezúttal a világiak apostolkodásáról, a családban és a társadalomban betöltendő küldetésükről szóló zsinati dekrétum állt.

Példaként állította a hívek elé az újonnan boldoggá avatott Charles de Foucauld-t, Maria Pia Mastenát és Maria Crocifissa Curciót, hangsúlyozva: ők is megmutatják, hogy minden megkeresztelt ember a keresztény élet tökéletességére kap meghívást. A szilárd lelkiség, a liturgián való aktív részvétel, a szakmai tudás azok az eszközök, amelyek segítségével a világiak személyesen tanúságot tehetnek hitükről és küldetésükről. A „szervezett apostolkodásra is szükség van azonban” – figyelmeztetett XVI. Benedek pápa – „hogy alakítani tudjuk az általános mentalitást, a társadalom helyzetét és az intézményeket”.

Az Úrangyala elmondása után XVI. Benedek különböző nyelveken köszöntötte a Szent Péter-teret megtöltő sokaságot. Olaszul megemlékezett arról, hogy Olaszországban ezen a napon adnak hálát „a föld és a munka gyümölcsiért”. „Csatlakozom a hívők – különösen a mezőgazdaságban dolgozók ¬– imádságához és dicséretéhez, s mindenkit arra hívok, adjon hálát Istennek ajándékaiért” – mondta a Szentatya.

Több nyelven is hangsúlyozta a most boldoggá avatottak életszentségének példáját. A franciákhoz szólva elmondta: „Charles de Foucauld példája arra hív, hogy lélekben kövessük a názáreti úton és a csendben, amelyet a sivatagban megélt… Charles atyához hasonlóan mi is merítkezzünk meg az eucharisztikus titokban, s a szemlélődésből merítsünk erőt életünkhöz és ahhoz a tanúságtételhez, amellyel hozzájárulhatunk az evangelizációhoz”.

XVI. Benedek pápa szavai:

Kedves testvéreim!

Ma délelőtt a Szent Péter-bazilikában boldoggá avatták Charles De Foucauld atyát, Maria Pia Mastenát, a Szent Arc nővéreinek alapítóját, és Maria Crocifissa Curciót, a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz kármelita misszionárius nővéreinek alapítóját. Õk is csatlakoznak a boldogok népes seregéhez, akiket II. János Pál pápasága alatt javasoltak tiszteletre azon egyházi közösségekben, ahol éltek – tudatában annak, amit a II. Vatikáni Zsinat hangsúlyozottan kiemelt, vagyis hogy minden megkeresztelt ember meghívást kap a keresztény élet tökéletességére: papok, szerzetesek és világiak egyaránt, mindannyian saját karizmájuk és sajátos hivatása szerint.

A zsinat valóban nagy figyelmet fordított a világi hívők szerepére, az egyházról szóló Lumen gentium zsinati konstitúció egy egész fejezetét (4.) nekik szentelte, hogy meghatározza hivatásukat és küldetésüket, amely a keresztségben és a bérmálásban gyökerezik, s célja az, hogy „az ideigvaló dolgok intézése és Isten szerint való rendezése által keressék Isten Országát” (31).

1965. november 18-án a zsinati atyák külön dekrétumot fogadtak el a világiak apostoli hivatásáról, az Apostolicam actuositatem kezdetűt. Ez mindenek előtt azt emeli ki, hogy „a világiak apostolkodásának termékenysége attól függ, mennyire eleven a kapcsolatuk Krisztussal” (4.), vagyis a szilárd lelkiségtől, amelyet a szentmisén való aktív részvétel táplál és az evangéliumi boldogságok stílusában jut kifejeződésre. A világiak számára nagyon fontos továbbá a szakmai hozzáértés, a család értéke, a polgári és a társadalmi értékek.

Ha igaz, hogy egyenként arra kaptak meghívást, hogy személyesen tegyenek tanúságot, amely különösen ott drága kincs, ahol az egyház életét korlátok közé szorítják, az egyház mégis hangsúlyozza a közösségi apostolkodás fontosságát, amelyre szükség van ahhoz, hogy alakíthassa az általános mentalitást, a társadalmi körülményeket és az intézményeket (vö. 18). A zsinati atyák ezzel kapcsolatban bátorították a világiak sokféle társulását, jóllehet ragaszkodva képzésükhöz az apostolkodásban. A világiak hivatásának és küldetésének, missziójának szentelte II. János Pál pápa az 1987-es szinódusi összejövetelt, amely után közzétette a Christifideles laici kezdetű apostoli buzdítását.

Végezetül szeretnék emlékeztetni arra, hogy múlt vasárnap avattak boldoggá a vicenzai székesegyházban egy családanyát, Eurosia Fabrist, akit „Mamma Rosa” néven emlegettek: a világi keresztény élet példaképét. Bízzuk most mindazokra, akik már a mennyei hazában vannak, minden szentünkre, legfőképpen pedig a Szentséges Szűz Máriára és jegyesére, Józsefre Isten egész népét, hogy minden megkeresztelt emberben növekedjék meghívásának tudata, hogy elkötelezetten és gyümölcsözőn dolgozzék az Úr szőlőjében.

CTV/AsiaNews/MK