
Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, délután 4 órakor a Szentatya a hagyomány szerint ellátogatott a Spanyol térre, ahol az 1854-ben kihirdetett Szeplőtelen Fogantatás dogmája emlékére emelt Mária szobor áll.
A Szentatya érkezését a téren több mint 10 ezer római hívő és zarándok várta. A pápát Camillo Ruini bíboros, római helynöke köszöntötte, a város főpolgármesterével, a Lazio régió elnökével és a római prefektussal együtt. Az ünnepségen megjelent a közeli Santa Maria Maggiore-bazilika főpapja, Bernard Law bíboros is.
A Szentatya rózsacsokorral és imádsággal köszöntötte az áteredő bűn szeplője nélkül fogant Szűzanyát. XVI. Benedek pápaként most először tette meg ezt a látogatást. A Spanyol tér felé haladva a pápa megállt Róma belvárosának elegáns bevásárló útján, a Via Condottin, betért a Legszentebb Szentháromság templomba, amelyben nemrég restaurálták a Szeplőtelen Fogantatásról elnevezett mellékoltárt. Itt köszöntötték őt a templomot gondozó domonkos szerzetesek és az üzletek tulajdonosai.
A Szeplőtelen Fogantatás szobra előtt a Szentatya imádság formájában mondott beszéddel köszöntötte Máriát: „Ezen a Máriának szentelt napon, Péter utódaként először jöttem a Spanyol térre a Szeplőtelen szobrához, megtéve ugyanazt a zarándokutat, amelyet elődeim annyiszor bejártak”. „Úgy érzem elkísér engem Róma városa és az egész világ egyházának hite és szeretete. Magamban hordozom korunk emberiségének szorongásait és reménységét, hogy most elhelyezzem itt, a Megváltó mennyei Édesanyjának szobránál” – folytatta XVI. Benedek pápa.
A Szentatya különlegesnek nevezte ezt a napot, és gondolatban felidézte azt a 40 évvel ezelőtti eseményt, amikor VI. Pál pápa éppen ezen a napon a II. Vatikáni Zsinat lezárásakor Mária oltalmába ajánlotta a zsinat rendelkezéseinek termékeny alkalmazását.
Az elmúlt negyven évben számtalan esemény történt az egyházban és a Szűzanya e négy évtized során mindig támasza volt az egyház pásztorainak, elsősorban is Péter utódainak abban, hogy teljesíteni tudják igényes szolgálatukat az Evangélium ügyéért. Mária vezette az egyházat a zsinati dokumentumok megértésében és alkalmazásában.
„Mindezért az egész egyházi közösség nevében szeretném kifejezni köszönetemet a Legszentebb Szűznek és ugyanazokkal az érzelmekkel fordulni feléje, mint ami a zsinati atyákat jellemezte, akik éppen Máriának szentelték a Lumen gentium dogmatikai konstitúció utolsó fejezetét, amelyben hangsúlyozták azt az eltéphetetlen kapcsolatot, amely a Szűzanyát az egyházhoz fűzi.
Köszönetet mondunk neked, Isten Szűz anyja, és a mi szeretetett Édesanyánk az egyház javára végzett közbenjárásodért. Te, aki fenntartások nélkül felfogadtad az isteni akaratot és egész lényedet Fiad művének szentelted, taníts meg minket, hogy szívünk csöndjében el-elgondolkodjunk Krisztus életének titkaikról, amint Te tetted. Te, aki Fiaddal mindig szoros egységben elmentél egészen a Kálváriáig, ahol a keresztről ajándékul adott téged a szeretett tanítványnak, Jánosnak, add, hogy életünk minden pillanatában mi is mindig közel érezzük magunkat hozzád, főként a sötétség és a megpróbáltatás pillanataiban. Te, aki Pünkösdkor imádságban együtt voltál az apostolokkal és a Szentlélek ajándékáért könyörögtél a születő egyház számára, segíts bennünket, hogy állhatatosak legyünk a Krisztus követése iránti hűségben.
Bizalommal feléd tekintünk, „a biztos remény és vigasztalás jeleként, amíg el nem jön az Úr napja. Mária, hozzád fohászkodnak bizalommal a hívek a világ minden részén, hogy most az égben felmagasztalva a szentek és az angyalok fölé, légy szószólónk Fiadnál mindaddig, amíg a világ népei – akár keresztény névvel ékeskednek, akár még nem ismerik Üdvözítőjüket – békességgel és egyetértően össze nem gyűlnek Isten egyetlen népében, a szent és oszthatatlan Háromság dicsőségére. Ámen."
VR/MK
Képek: CPP, Giovanni Rinaldi