XVI. Benedek: „Istennek hódolni nem luxus, hanem prioritás”

„Valóban rendkívüli egyházi esemény volt az, amelyet az elmúlt héten Kölnben átélhettünk. Az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmával – amelyen hatalmas számú fiatal vett részt a világ minden részéről, püspökeik, papjaik, szerzetesek és szerzetesnők társaságában – a gondviselésszerű esemény volt, kegyelem, az egész egyház számára.

Kevéssel azelőtt, hogy visszatértem Olaszországba, a német püspökökkel beszélgetve azt mondtam, hogy a fiatalok egy üzenetet, egy kérést intéztek lelkipásztoraikhoz, és bizonyos értelemben minden hívőhöz: „Segítsetek nekünk Krisztus tanítványainak és tanúságtevőinek lenni! Ahogy a bölcsek, mi is eljöttünk, hogy találkozzunk vele és hódoljunk neki.” Kölnből a fiatalok nagy reménységgel eltelve indultak haza városaikba, országaikba, anélkül azonban, hogy szem elől tévesztenék az előttük álló nem kevés nehézséget, akadályt és problémát, amelyek korunkban Krisztus hiteles keresését, az evangéliumához való hűséges ragaszkodást kísérik.

Nemcsak a fiataloknak, hanem a közösségeknek és azok pásztorainak is egyre inkább tudatosítaniuk kell magukban egy dolgot, ami nagyon fontos az evangelizáció számára: ahol nem Isten áll az első helyen, ahol nem ismerik el, hogy Isten a legfőbb jó, s nem neki hódolnak, ott az ember méltósága forog kockán. Ezért olyan fontos, hogy a mai emberrel felismertessük Isten valódi arcát, amely Jézus Krisztusban mutatkozott meg nekünk. Így a bölcsekhez hasonlóan korunk emberisége is le tud majd borulni előtte, hogy hódoljon neki.

A német püspökökkel beszélgetve felidéztem, hogy Istennek hódolni nem valamiféle luxus, hanem prioritás: Krisztus keresése a hívők szüntelen vágya kell, hogy legyen, a fiataloké és a felnőtteké, a híveké és pásztoraiké egyaránt. Bátorítani kell ezt a keresést, segíteni és vezetni. A hit nem egyszerűen dogmák önmagában teljes összességének elfogadását jelenti, amely kiolthatná az emberi lélekben égő szomjúságot Isten iránt, éppen ellenkezőleg: a hit az időben úton lévő embert a végtelenségében mindig új Isten felé lendíti. A keresztény ezért olyan ember, aki egyszerre keres és talál. S éppen ez az, ami az egyházat fiatallá teszi, nyitottá a jövő felé, a remény forrásává az egész emberiség számára.

Szent Ágoston, akit ma ünneplünk, csodálatos gondolatokat írt le azzal kapcsolatban, amire a 104. zsoltár buzdít: „Keressétek szüntelenül arcát”. Ágoston ráébreszt, hogy ez a buzdítás – szüntelenül Isten arcát keresni – nemcsak erre az életre szól, az örökkévalóságra éppúgy érvényes. Isten arcának felfedezése soha nem merül ki, írja. Minél mélyebben behatolunk az isteni szeretet ragyogásába, annál szebb folytatni a keresést: amore crescente inquisitio crescat inventi, amilyen mértékben nő a szeretet, olyan mértékben növekszik annak keresése, akit megtaláltunk.

Erre a tapasztalatra vágyunk mi is szívünk legmélyéből; nyerje el ezt számunkra Szent Ágostonnak, a nagy hippói püspöknek a közbenjárása, nyerje el ezt nekünk Mária anyai segítsége, aki az evangelizáció vezércsillaga, s akit most az Úrangyalát imádkozva megszólítunk.”

RV/MK

Kép: RV