
A női és férfi szerzetesrendek legfőbb elöljáróit arra buzdította, hogy nyújtsanak vigaszt a nehézségekkel küzdőknek, az időseknek és betegeknek, a magányosoknak, a szenvedőknek, azoknak a fiataloknak, akik szerzetesi hivatást éreznek magukban.
XVI. Benedek sajnálattal állapította meg, hogy a szekularizált kultúra behatolt számos Istennek szentelt személy elméjében és szívébe. Ennek következménye, hogy a nagylelkű, teljes önfeláldozásra képes tanúságtételek mellett, az Istennek szentelt élet mai jellemzői között megtaláljuk a középszerűség, az elpolgáriasodás, a fogyasztói szemlélet vonásait is.
Az evangéliumban Jézus arra figyelmeztetett bennünket, hogy két út van: az egyik a szűk út, amely az élethez vezet, a másik pedig a tágas út, amely a pusztulásba visz – emelte ki a pápa. Krisztus követésének tehát egyik feltétele az, ha mindenről lemondunk, ami nem maga Krisztus. Az Úrnak szabad férfiakra és nőkre van szüksége, akik képesek arra, hogy mindent maguk mögött hagyjanak és csak őt kövessék. Bátor választásokra van szükség mind személyes, mind közösségi szinten, amelyek elvezetnek Krisztus követésének újrafelfedezéséhez.
Az Úrhoz tartozni annyit jelent, mint lángolni szeretetétől – folytatta beszédét a Szentatya.
Kicsinységünket felajánljuk Neki, hogy tanúskodjunk jelenléte nagyságáról kortársainknak, akiknek olyan nagy szükségük van arra, hogy megittasodjanak kegyelme gazdagságától. Ez azoknak a férfiaknak és nőknek a feladata, akik azt választották, hogy követik a tiszta, szegény és engedelmes Krisztust, azért, hogy a világ higgyen és üdvözüljön.
VR/Magyar Kurír