XVI. Benedek katekézise: a feltámadt Jézus jelen van köztünk

A Mester nincs többé, a tanítványok a zsidóktól való félelmük miatt otthon maradtak, zárt ajtók mögött. Jézus szenvedéstörténete csak megerősítette bennük a bizonytalanságot. Jézus azonban szívében hordozza övéit, és az utolsó vacsorán tett ígéretének beteljesítésére készül: „Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok” (Jn 14,18). Ez a bánatos, szorongással teli időszak Jézus érkezésével teljesen megváltozik. Zárt ajtókon át jön, és békét ad nekik: „Békesség nektek” (Jn 20,19) – mondja a tanítványoknak. Ez a húsvéti köszöntés eloszlatja a tanítványok minden félelmét. Ez a békét ígérte nekik búcsúzásakor. A feltámadás napján ezt a békét ajándékozza nekik a maga teljességében, és a közösség számára öröm forrásává, a győzelem bizonyosságává válik, biztonsággá, mert Istenre támaszkodhatnak.

Jézus ezt követően megmutatja tanítványainak kezét és oldalát, amellyel a feltámadás valóságát kívánja megerősíteni bennük. Krisztus valós személy, az a Jézus, aki néhány nappal korábban meghalt a keresztfán. A tanítványok szívében megszületett öröm Jézus meglátásából fakad. A békesség pedig az az ajándék, amelyet a feltámadott ad barátainak és mindenkinek, és amelyet nekik kell hírül vinniük a világban. A feltámadt Jézus visszatért, hogy a tanítványoknak utat mutasson.

Tudta azonban, hogy a tanítványok továbbra is félnek, ezért rájuk lehelt és újjáteremtette őket Lelkében. Ez a gesztus az új élet jelképe – magyarázta a pápa. A Szentlélek adománya által, amely a feltámadt Krisztusból fakad, új világ, új élet kezdődik. A tanítványok missziós küldetésével indul el az Újszövetség népének útja a világban, amely Őbenne és üdvözítő művében hisz, a feltámadás igazságáról tanúskodik. Ezt kell hirdetni szerte a világon, hogy az ember szívét felsebző bűn tövisei helyén a kegyelem, az Istenbe és szeretetébe vetett remény magjai keljenek életre, amelyek legyőzik a bűnt és a halált.

A feltámadt Jézus ma is betér hozzánk, házainkba, szívünkbe, hogy örömet és békét hozzon nekünk, életet és reményt adjon, amelyekkel megvalósulhat újjászületésünk.

Ezt követően a Szentatya az Emmausz felé tartó három tanítványról szólt, akik először nem ismerték fel Jézust, Ő azonban „megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat” (Lk 24,45). Közben megérkeztek a faluba, ahol egyikük házába mentek és marasztalták Jézust: „Maradj velünk…” (Lk 24,29). Nekünk is ezt kell tennünk, kérnünk kell az Urat, hogy maradjon velünk. Ezt követően, mikor asztalhoz ültek, Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a tanítványok szeme és felismerték (vö. Lk 24, 30-31). Ez az esemény két helyszínt is megmutat számunkra, ahol a feltámadottal találkozhatunk: a tanítás meghallgatása által Krisztussal szeretetközösségben, és a kenyértörésnél. A tanítás és az Eucharisztia mély kapcsolatban áll egymással.

Ezt követően a tanítványokban újjászületett a hit iránti lelkesedés, a közösség iránti szeretet, az evangéliumi jó hír továbbadásának vágya.

A feltámadott jelen van köztünk – mondta végül a Szentatya. A húsvéti idő legyen alkalom a hit forrásainak felfedezésére az emmauszi tanítványok nyomán, vagyis Isten Szava és az Eucharisztia által. Találkozzunk mi is a feltámadt Jézussal, aki velünk együtt halad utunkon, hogy irányt mutasson és felnyissa szemünket. A belé vetett hit átváltoztatja életünket: megszabadít a félelemtől, reményt ad, és eltölt Isten szeretetével, ami valódi értelmet ad a létezésünknek – fejezte be katekézisét XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír