XVI. Benedek katekézise Szent X. Piuszról

A pakisztáni árvíz kapcsán, melynek számos halálos áldozata van, s melynek során ezrek váltak hajléktalanná, Benedek pápa a következőket mondta: „Isten irgalmas szeretetébe ajánlom a tragikus körülmények között elhunytakat, és lelki közelségemről biztosítom hozzátartozóikat és mindazokat, akik e szerencsétlenség miatt szenvednek. Támogassuk e rettenetes próbatételeket kiállni kényszerülő testvéreinket, legyünk velük szolidárisak és a nemzetközi közösség konkrét tettekkel is siessen megsegítésükre.”

A szerdai általános kihallgatáson a pápa Szent X. Piuszról mondott tanítást: az egykori pápa alakjának felidézése hasznos mind a lelkipásztorok, mind a hívek számára. X. Piusz, világi nevén Giuseppe Melechior  Sarto 1835-ben született az észak-olaszországi Treviso környékén, földműves családban. 23 éves korában szentelték pappá. Õszinte szeretetet tanúsított Krisztus és az Egyház iránt; alázattal, egyszerűségben és nagy odaadással szolgálta a rászorultakat. Ezek jellemezték leginkább egész élete során. 1884-ben Mantova püspöke lett; 9 évvel később Velence pátriárkájává nevezte ki az akkori pápa. 1903. augusztus 4-én választották meg pápának. Nehéz szívvel vállalta, mivel azt tartotta magáról, hogy nem képes ellátni e magasrendű megbízatást. A valóság azonban másról tanúskodott – hangsúlyozta XVI. Benedek. „Szent X. Piusz pápasága kitörölhetetlen nyomot hagyott az Egyház történetében, nagyjelentőségű reformot valósított meg, amint azt pápai jelszava is bizonyítja: „Instaurare omnia in Christo – Megújítani mindent Krisztusban”.

X. Piusz pápa nevéhez számtalan kezdeményezés fűződik: újjászervezte a Szentszék vezetését, a Római Kúriát, elindította az új Egyházi Törvénykönyv szövegezését, reformokat vezetett be a papképzésben, gondoskodott a nép hitének elmélyítéséről. Fiatal papként, majd püspöki szolgálatát végezve is azon fáradozott, hogy egységes, egyetemes hittankönyvet szerkesszenek, legalább olasz nyelven. A római egyházmegye számára írt és az ő nevével ismertté vált katekizmus egész Olaszországban, sőt az egész világon elterjedt; határozott és biztos támpontot jelentett a katolikus tanítás számára. Nagy figyelmet szentelt a liturgia, főként a szakrális zene reformjára is, azzal a reménnyel, hogy ez segíti a híveket az imádságban és szentségi életben. 

Ösztönzést adott a napi szentáldozás elterjedésének, és előbbre hozatta az elsőáldozás időpontját: 7 éves korra, amikor – szavai szerint – a gyermekek már gondolkozni kezdenek. Elítélte a XIX. század végén és XX. század elején fellépő teológiai modernizmust, hű maradván feladatához, hogy megerősítse az embereket a hitben, s hogy megvédje a híveket a téves értelmezésektől. Az egyházi hagyomány vonalában maradva támogatta a kinyilatkoztatás tudományos elmélyítését. 1909-ben megalapította a Pápai Biblikus Intézetet. Élete utolsó éveit beárnyékolta a háború. 1914. augusztus 2-án felhívást intézett a világ katolikusaihoz, amelyben mély fájdalmának adott hangot. Néhány nappal később, augusztus 20-án hunyt el, életszentség hírében.

XVI. Benedek pápa a következő szavakkal zárta méltatását: Szent X. Piusz mindannyiunknak azt tanítja, hogy mindig a Krisztussal való személyes és bensőséges egységre kell alapoznunk apostoli cselekedeteinket, bármily területről legyen szó. E kapcsolatot napról napra ápolni kell – ez X. Piusz tanításának és elköteleződésének a magva. Csak azok képesek Istenhez vezetni az embereket és megnyitni a szíveket irgalmas szeretetének, akik valóban szerelmesek az Úr Jézusba.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír